Vélem-én

2007.03.16. 10:26

Harcias márciusi ifjak

can

Délelőtti hangulatomat megalapozta Ágh Péter, a Fidelitas kirakatemberének hírtévés nyilatkozata, miszerint Che Guevara még mindig egy tömeggyilkos és aki őt egy kicsit is elismeri az ugyanolyan, mint az argentin-kubai legenda. Guevara tisztelőjeként rengeteg könyvet olvastam, mind az életéről, mind a munkásságáról, amelyben kristálytisztán megmutatkozik, hogy az emberek, akiket ő halálra ítélt, a titkosrendőrség tagjai, illetve korábbi háborús bűnösök voltak. Persze szegény embert az Ágh is húzza, úgyhogy az akut idegbajt megelőzendő, inkább Szolnok felé fordítottam a tekintetem. Itthon a huszáros felvonulásba, Varga Miklós énekébe és a polgármesteri kiselőadásba csak a lovak rondítottak bele, de a lócitrom miatt leginkább csak az utcai takarító-menedzsment háborgott és forrongott, az meg a lőtéri kutyát sem érdekelte. Szolnokon még egy halovány „Gyurcsány, takarodj!” sem hallatszott...

Pesten azért ennél picit zorallabb volt a helyzet, a piacon minden tojás elkelt, szerencsére a zagyvarékasi struccfarmról nem vittek dobálnivalót, szép is lett volna, ha az ukrán maffiózó look-a-like, Dolce & Gabbana öltönyös esernyősök megpróbáltak volna elbánni a kilós röppentyűvel. Így viszont a hirtelen védvonallá alakuló rosszarcúak kulturált bemutatót tartottak manuális légi elhárításból. Egyikük azonban hibázott, kinek-kinek örömére, vagy éppen bánatára (a helyszínen talán az utóbbiból volt kevesebb). Bjúdapeszt örökös nagyfőnöke, Demszkynho lazán mellre vett egy tyúktojást, az árpádsávos zászlóalj megtalálta a rést a pajzson, a gólöröm határtalan volt.

"Bjúdapeszt örökös nagyfőnöke, Demszkynho lazán mellre vett egy tyúktojást, az árpádsávos zászlóalj megtalálta a rést a pajzson, a gólöröm határtalan volt."

A nap legnagyobb részében aztán mindenki megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Vagy sokkal inkább a (párt)háza. Este aztán beköszöntött az októberi deja vu, jöttek a kellő intelligenciával felvértezett futball-szurkolók, sálakkal elbarikádozott arcok, a kiemelten kezelt Budaházy karcerbe került, a tömegben elindult a pogó...

A tojás elfogyott, ennek hiányában előkerültek a husángok és az utca kövei. A harmadik világháborúra készülő „szolgáló és védő” sereg összeállt egy nagy masszává és először csak hömpölygött a látszatra gránitkemény, viszont egyenletes tempóban hátrafelé vonuló, tüntető minimál-csőcselék felé, hogy aztán előrukkoljon egy régi/új taktikával. A kődobálókat hidegzuhanyként érte a zsaruk titkos fegyvere, amely kék vízfestékkel pingált élethű képet a csatáról a hatalmas budapesti vászonra. Hogy a március 15-i ultrák ezekben a rendkívül unalmas pillanatokban szórakoztassák egymást, kisebb streetfightot generáltak. No nem a rendőrökkel – sokkal inkább társaikkal. Azon ment az emelkedett bazmegelés, hogy eltüzeljenek-e egy újabb kukát, vagy kicsit átrendezzék-e az utca képét. Végül a rendezők győztek, a pirománok buktak.

Azért a mai napon szétnéznék Pesten. Nem a háború utáni utcakép érdekelne, nem is a takarítóbrigádok munkája. Az emberek. A festék ugyanis egy ideig biztosan megmarad azokon, akik kaptak belőle. Kék arcok, akiket a tűzvonalban talált meg a tintasugár. Akin már nincs festék, de bűzlik a benzintől, az is gyanús lehet. Jó vakcina a nafta. Az mindent megold. Leold. Bátrabbaknak ott van az ecetes olló…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!