2008.07.04. 08:00
Megyek lopni
Olvasom a rendőrségi hírekben, hogy Zagyvarékason egy szennyvízátemelő telepről akartak egy vasból készült ülepítő tartályt lángvágóval feldarabolni, majd elvinni a tolvajok. Ám a cég munkatársai megzavarták, őket, így elmenekültek a helyszínről. A rendőrök azonban gyorsan elfogták a 23 éves ceglédi férfit és élettársát. Mármost elgondolkodtam.
Próbáltam magam az ülepítőtartály-darabolós tettesek helyébe képzelni magamat. Kezdjük azon, hogy fel kellett deríteni a derítő helyét. Én ugyan nem járok sűrűn szennyvízátemelők környékén, de ha rávinne a kényszer, minden bizonnyal naponta körülöttük sündörögnék. Tehát tegyük fel, éppen egy ilyen telep körül őgyelgek spontán, lakóhelyemtől több tíz kilométerre, és hát váratlanul feltűnik előttem egy szép nagy tartály. Daraboljuk fel és vigyük el! — villanna át agyamon és egyből a tettek mezejére lépnék.
Kezem ügyében levő élettársammal együtt (aki valamilyen okból kifolyólag nem férfi, hanem nő) elővennénk a társam retiküljében a körömreszelők és -lakkok társaságában hordott lángvágó kézi készüléket és teketória nélkül nekiesnénk a vasnak. Élettársam kemény legény, akarom mondani nő, jól bírja az ilyen munkát, csak úgy fröcsög a szikra keze nyomán, míg én a vasanyagot hordom az éppen — vannak még véletlenek! — velünk levő utánfutóra.
Szóval így képzelem én el egy dolgos ülepítőtartály-darabolós tettes helyébe magamat. Otthon várnak a gyerekek, éhesek, nincs mit adniuk nekik, valamiből el kell tartani őket. Hát kocsiba vágom magam és élettársammal együtt elmegyek „szerezni”.
Az autóban pedig hangosam hallgatom a megyünk lopni, megyünk lopni, Pityinger meg a Váradi című slágert. Elvégre nekem is jár egy kis szórakozás!
Mármost elgondolkodtam. Tóth András -->
