Veszprém—Kabul tengely

Történt pedig, hogy addig-addig kóringyált a légtérben egy civil repülőgép, amely magyar katonatiszteket szállított, míg el nem tévedt. Erre iráni harci gépek leszállásra kényszerítették, hadfiastul. Kiderült, pusztán adminisztrációs baki történt, némi bakafántoskodás után szárnyalhattak tovább Afganisztán felé. Tegyük hozzá: a hibát magyarok vétették, pedig állítólag bürokráciában marha jók vagyunk.

No de minden jó, ha jó a vége, ám én azért egyre kevésbé értem, mi a frászt keresünk mi például Afganisztánban? Ezzel nem állok egyedül, hiszen már nyugati politikai elemzők is rájöttek: úgy tűnik, mint a forradalmat, a demokráciát sem lehet exportálni, akár Irakba, akár az afgánoknak. Legalábbis, mint tudjuk, elég fanyalogva fogadják arrafelé.
De hogy kérdésemet még plasztikusabbá tegyem, álljék itt egy állati történet. Kérdi a kis teve a papáját: Apa, miért van nekünk ilyen fertelmesen nagy púpunk? Azért, fiam, mert mielőtt átvágnánk a sivatagon, előtte jól teleszívjuk a púpunkat friss vízzel. És miért van nekünk ilyen randa, széles patánk? Azért, kicsi hülyém, hogy a sivatag homokjában ne süllyedjünk el. Érted már? Értem én, de akkor mi a fenét keresünk mi a veszprémi állatkertben?