Ivás határok nélkül

Belvárosi ivó előtt, szombat, kora este. A sört szorongató, miniszoknyás lányka ködös tekintettel bámul rám a fal mellől. Mintha odatámasztották volna, mint egy biciklit. Billeg, remeg, magán kívül még egy kis plusz súlyt is kénytelen tartani - térdébe kapaszkodva barátnője guggol mellette. Magában motyog és bagózik. A többi lány egy kupacban, de szanaszét álló szemekkel, az élet nagy kérdésein mereng, vagy a megmaradt forintjait számolja, hátha elég még egy rövidre. Ketten zokogva biztosítják egymást sírig tartó barátságukról. Egy hímnemű tinizombi-banda közeledik, térdben erősen rogyadozva, artikulálatlanul üvöltözve, gyanús foltokkal az ünneplős zakókon-nyakkendőkön. Robban a betonon a vodkás üveg, éljenzés, a férfias tettet a lánykák csiklandós vihogással fogadják.

A fiúk a széptevéshez már túlterheltek, de amúgy ogre mód odahörögnek- morognak a lányoknak, azok meg visszavernyognak valamit. Nászdal csimpánz módra. Társaságommal akkor döntünk a befáradás mellett, mikor a székek irányából furcsa csobogó hang üti meg a fülünket.

Odabent telt ház. Koccannak a golyók a biliárdasztalon, poharak a kezekben, fejek az asztalon. És megy a hujjogás, nevetés, mert a tv-ben a Játék határok nélkül játékosai halkosztümben iparkodnak a bika elől egy konzervdobozba. Láttára hirtelen felsejlik előttem Hieronymus Bosch Poklának egyik figurája, de gyorsan visszahúzom a figyelmem a képernyőre. Emlékeim szerint régen ez egy bika nélkül is élvezhető, izgalmas, és vicces műsor volt. A mostani embereknek talán már több adrenalin kell érdeklődésük felkeltéséhez és fenntartásához? Ha behorpadna egy- két homlok, vagy has a bikapatáktól, akkor érdekesebbé válik az egész? Vagy a stressz-hormonok felturbózásával extrém teljesítményekre lesznek képesek a játékosok?

Igazából, mi a bikát sajnáltuk, hogy belekényszerítették az üldöző mumus szerepébe, és féltettük, hogy a medencébe ugorva nehogy lábát, vagy nyakát szegje. Két srác a pultnál óbégatni kezd, hogy ők a zenegépet akarják teledobálni, nem tévézni jöttek ide, halkítsák le, de azonnal! Repül feléjük egy pohár - szerencsére csak műanyag - és néhány keresetlen szó is, édesanyjuk e percekben valószínűleg görcsösen csuklik odahaza. Közben a bika az egyik dobozba bújt tont döfködi önfeledten, és ezzel átformálja bennünk a konzervgyártásról szőtt eddigi elképzeléseinket. Barátnőm szinte megkönnyezi a hányattatott sorsú hal nehéz útját a víztől a dobozig. Én is könnyezem, de én a röhögéstől. Nem mintha nem szánnám a tont a hal-ál félelme miatt. De a mögöttünk levő asztalnál éppen vadul dürög egy férfiember, társnője aléltan hallgatja. A pálinkát párálló pasas öt perce hajtogatja, hogy annyira, annyira, annyira, rumszagú kedvese pedig, hogy tudom, tudom, tudom. E két szóban benne van a szerelem misztériumának legtisztább eszenciája.

Nincs szükség más, vagy több szóra. Harmadik társuk meghatódva mosolyog, és bólogat, sörösüvegében nyilván saját kedvese szép arcát látja.

Újabb versenyzők érkeznek a „Vedelés határok nélkül”- játék helyszínére. Az élő „adás” hangulatát semmi sem adhatja vissza. A játékosok, a teljesség igénye nélkül:

1. A sakál részeg ogre, aki már csak nonverbálisan tud kommunikálni, széles taglejtésekkel, hátba verésekkel, brummogással, huhogással, és bődüléssel fejezi ki túláradó érzéseit.

2. Az entellektüel - választékos szavaival, mereven beszélgetőtársára szegezett tekintetével, lassú beszédével próbálja leplezni részegségét, ami már régen meghaladta az elegáns szalonspicc állapotát.

3. Mátós amazonok - józanon cicababák, akik csábosan rebegtetik mellig érő műszempillájukat a hímekre, és torokhangon kacarásznak nekik. De ittasan kijön belőlük az igazi férfigyűlölő, és egy véletlen pillantást, vagy ruhasúrlódást tettleg, vagy szavakkal, de azonnal megtorolnak.

4. Az amúgy gátlásos, aki mindenkivel pusziban lesz, és dévajkodni kezd, amint két csepp alkohol a gyomrába kerül.

5. A filozófus

6. A bőgőmasina

7. A vihogós – és még sokan

Ami közösnek tűnik bennük, hogy mintha mindnek lenne felejtenivalója...