Nincs okunk büszkeségre

Egyelőre azonban úgy állunk, hogy azok beszélnek róla, akik valójában nem ismerik a valóságot. A pontos információk birtokosai ellenben mélyen hallgatnak. Maradtunk a tétova kormányzati intézkedéseknél, mert nyilvánvaló, hogy ha teszünk is valamit, meg nem is, nem jutunk semmire.
Egy, a beözönlő tömeg megfelelő ellenőrzését valóban lehetővé tevő határőrizet kizárná az országban igyekvő idegeneket, márpedig ők léteznek. Valami nem működik megfelelően. Erősen kifogásolhatóak a válsághelyzetre adott spontán reakciók is. Sajnos a legrosszabb reflexeket hozta felszínre az eddig még nem tapasztalt válsághelyzet. Ha nem így lenne, akkor össznépi viszonylatban keresnénk annak a megoldását, miképpen kerülhet ki az ország a humanitás követelményeinek, de egyúttal saját biztonságunk szem előtt tartása mellett a válságból.

Mi történik ezzel szemben? Az ügyre rávetette magát az alvilág, megteremtették a migránsokból hasznot húzó üzletágat, amit több kevesebb sikerrel követ a bűnüldözés. Emellett rákapcsolt a mindennapjainkat mérgező gyalázkodó kórus is. Az ilyen megnyilvánulások pedig éppenséggel saját honfitársainkhoz köthető, ami mind elrettentő példái a széthúzásunknak. Sajnos kevés esélyünk van rá, hogy ha egyszer túl leszünk az egész problémán, marad egyáltalán okunk a büszkeségre.