A betűk szépsége

Már jó ideje riogatnak bennünket a nyomtatott szövegek eltűnésével, amit néha még mi, megrögzött olvasók is hajlamosak vagyunk elhinni. Bennünk is él a félelem, hogy a sokat emlegetett dolgokban mindig van valami igazság. Szerencsére létezik reménysugár, hogy nem állunk ilyen rosszul, mert a könyvek iránt továbbra is töretlen az érdeklődés. 

Erről tanúskodik többek között egy Szolnok melletti település, Besenyszög könyvtárának forgalma is, ahol kézről kézre adják az érdekesebb olvasnivalót. Nem mellékesen a kortárs irodalmat is, annak jeleként, hogy a nyomtatott könyv nem valami poros tudás hordozója, hanem élő kapcsolatot jelent a mával. Szerencse, hogy így van, mivel így nem fosztjuk meg magunkat az írott szó egyik varázslatos tulajdonságától. Attól, hogy agyunk másként fogadja be az olvasást, mint amit készen, a képernyőn látunk. Míg az utóbbit inkább csak tudomásul vesszük, addig az írott szó önálló gondolkodásra serkent bennünket. 

Lehet mondani, olvasni nemcsak könyvből, hanem elektronikus formában is lehet, de a kettő mégsem ugyanaz. A képernyő állandó nézése általában magányos elfoglaltság, szinte kalodába zár bennünket. A nyomtatott betű élvezete ezzel szemben, amint az említett könyvtárban zajló élet jelzi, jóval nagyobb szabadságot, a tudás mellett a társas élet, a kellemes eszmecsere lehetőségét is nyújthatja mindenkinek. Amit a jelek szerint szerencsére még jó ideig nem is fenyeget az eltűnés veszélye.