Versre fel!

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt...” Nem, nem őrültem meg! Bár meglehetősen enyhe manapság az időjárás, tudom, hogy januárt írunk, a szeptember végére még jócskán várni kell. Petőfi Sándor klasszikus verse annak kapcsán jutott eszembe, hogy én biztosan ezt mondtam volna el azon a pénteki rendezvényen, ahol a kétszáz éve született költőre emlékeztek. Bárki elszavalhatta kedvenc Petőfi-költeményét, én sajnos nem jutottam el, remélem, valaki az én kedvencemet verselte el.

De ha már felidéztem, legalább magamban végig mondom és kicsit büszke vagyok, hogy sok év távlatából is emlékszem minden sorára. Pedig nem ma volt, hogy megtanultam. S akkor, kamaszfejjel talán csak egy kötelező feladatként tekintettem rá, valamiért mégis fészket rakott a fejemben a költemény minden egyes betűje. És még egyszer elmondtam! Egészen kedvem támadt a verseléshez.

De hiszen ezt vasárnap is megtehetem! A magyar kultúra napján a Himnusz közös szavalására hívják a magyarokat. 1823-ban január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a magyarság nemzeti imádságává lett költemény kéziratát, az évforduló előtt tisztelegve mondják el sokan, sok helyszínen – határon túl is – ugyanabban az időben a nemzeti imádságunkat. Azt hiszem, csatlakozom, s biztatok mindenkit, hogy tegyen hasonlóan.

Aki pedig lemarad, verseljen később! S szavaljon akár Kölcseyt, akár Petőfit, Kosztolányit, Vörösmartyt, esetleg Balassit, mindegy, a vers és az élmény a lényeg. A költemények, melyek által megőrizzük örökségünket, a múltat, s jövendőt!