Helyes ösvény

Volt egy lány, amolyan átlagos. Se nem magas, de nem is alacsony. Talán az egyetlen különlegessége mindössze az volt, hogy kedvelte a futballt. Így kezdődött minden, hiszen a pálya szélén botlott bele a szerelembe, na persze nem szó szerint. A bimbózó kapcsolat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a kezdeti tervezgetést tettek követték. Az összeköltözés után hamarosan a lánykérés is megtörtént. Már az első pillanattól nem volt kérdés, hogy házasság lesz a vége. Vagy a kezdete? 

A házasság hetét az elmúlt az utóbbi napokban több szemszögből is körbejártuk, emlékeztünk fotókkal és régi tárgyakkal, olvashattak Kunszentmárton emblematikus házaspárjáról is. A negyedik oldalon a református és katolikus egyház vélekedéseit gyűjtöttük csokorba.

Már több mint tíz éve, hogy kimondtam a boldogító igent. A tavalyi kerek évforduló estéjén egy pohár bor mellett vitattuk meg a férjemmel, mi minden történt velünk. Már az első években sem unatkoztunk, a családalapítási vágy mindkettőnkben buzgott, sorra születtek gyermekeink. A hétköznapjaink átalakultak, az egymás iránti szeretetünk talán még mélyebb gyökereket vetett. A kezdeti heves viták elcsitultak, már értünk egymás nyelvén. És bár akad hangos szó, véleménykülönbség, sosem fekszünk le haraggal esténként. Ezt már a régi öregek is megmondták, tartjuk is magunkat hozzá.

Jó példa jár előttünk, szüleink, nagyszüleink is évtizedeken át csiszolgatták egymást és magukat a házasságuk idején. A magunk tíz évével nem tartozunk a legtapasztaltabbak közé, ezzel együtt mégis úgy gondolom sosem lehet hátradőlni. A jó házasságért folyamatosan dolgozni kell, mert útelágazások mindig lesznek, a helyes ösvényre térni viszont csak együtt érdemes.