Néma barátaink

Molnár-Révész Erika

A méltóságteljes, vén diófa árnyékában csapatnyi gyermek épít bunkert, miközben terjedelmes lombkoronáján fehér páva pihen. A nagy öreg generációkat látott felnőni, az idők során vastagodó törzse stabil támpontot jelent a család kertjében.

A vén diófa ma már nem létezik, de egykori jelenléte felejthetetlen. Újak vették át a helyét, hogy csonthéjas termésükkel, árnyat adó ágaikkal önzetlen ajándékot nyújtsanak kicsiknek, akik majd nagyok lesznek, és nagyoknak, akik visszatérnek a természet szüntelen körforgásába.

Aki fát ültet, nem csak magára, hanem a jövőre is gondol, néma barátaink ugyanis nélkülözhetetlenek a földi élethez. Amellett, hogy rendkívül hasznosak, már jelenlétük is szemet gyönyörködtető. Tudják ezt jól a településeken, ahol már javában készülődnek a tavaszi faültetésekre.

A tavaly nyári aszály rendkívüli módon meggyötörte a növényzetet, nagyon sok nem bírta szüntelen szomjazást. Ezeket az egyedeket is pótolni kell idén, bízva abban, hogy ezen a nyáron nem alakul ki hasonló szárazság.

Az országos faültetési program egy lehetőség ebben, de az is látszik, milyen óriási igény van a felkínált őshonos fafajtákra. Csak nagyon kevés megkérdezett településnek jutott a díszfákból a nemrég nyíló pályázati lehetőségen, de ettől függetlenül is zöldítik, szépítik a települést, ahogy csak tudják.

Mert aki fát ültet, a jövőnek ajándékoz. Jó levegőt, árnyékot, életet.