Finom alkotások

Molnár-Révész Erika

A legfinomabb süteményeket egyértelműen édesanyám készíti, már kislányként is gyakran segítettem neki habot felverni, vagy kiszaggatni a linzer tésztáját. 

A hétvége elengedhetetlen része volt a sütisütés, egész tepsivel állt a család rendelkezésére a zserbóból, mézes-krémesből, vagy a gesztenyés szeletből. 

Bár már felnőttként nem vagyok kifejezetten édes szájú, én is értékelem a cukrászdában pult mögött sorakozó finomságokat. Már a látvány is kellemes érzéssel tölt el, hiszen régóta tudjuk, az ember nemcsak szájjal, szemmel is eszik. 

Ilyen csodákat láthatott hétvégén az, aki ellátogatott az immár tizenhatodjára megrendezett Pelikán Kupára. A legdominánsabb ezen a versenyen tényleg a látvány, hiszen a cukrászremekek mellett szebbnél-szebb terítékekben is lehet évről-évre gyönyörködni. A kitartás és a precizitás jelei is megmutatkoznak mindig, ugyanis egy összetettebb sütemény vagy torta hosszú ideig, nagy összpontosítással készül. 

Én örülök, ha összehozom évente kétszer – általában húsvétkor és karácsonykor – a nem összeégett, ehető kategóriába sorolt mézeskalácsot vagy muffint, ezek a cukrásztanulók és mesterek pedig csodákat alkotnak az édes hozzávalókból. A cukrászok mondhatni művészek, kezük alól marcipánfigurák, rózsák kerülnek ki, vagy éppen bonyolult mintákkal díszítik a tortacsodákat. 

Éppen ezért nagyszerűek az ilyen versenyek, ahol már a látvány is simogatja a lelket. Az pedig csak plusz, ha a gyomrunkat is.