Vérszívók

Amellett, hogy óriási károkat okozott, egyetlen icipici pozitív hozadéka azért volt a tavaly nyári aszálynak. A szúnyogmentes strandolás régen várt lehetősége.

„Tiszaparti” lány vagyok, nekem aztán nem kell bemutatni a zümmögő siserehadat. Volt olyan év, amikor kiszálltunk az autóból megcsodálni a gyönyörű tuzséri folyópartot, majd ugyanazzal a lendülettel menekültünk vissza a gépjármű oltalmába a kiéhezett rovarok szervezett támadása elől.

Egykor még természetes volt a jelenlétük, gyermekként megszoktam a viszkető piros dudorok folyamatos vakarászását nyáron. Ám, mintha egyre ijesztőbb mértékben nőne a számuk, és még nem is ez a legnagyobb baj, hanem az invazív fajok térnyerése. Olyan egzotikus betegségeket is terjeszthetnek, melyekre lehet, hogy nincs meg a megfelelő gyógymódunk itt, a Kárpát-medencében.

Ezért sem árt időben felkészülni a gyérítésre, amit már el is kezdtek a katasztrófavédelem irányításával szerte az országban.

Ja, és képzeljék el, talán még március sem volt, talán február vége lehetett, amikor a gyerek szúnyogcsípéssel kelt! Eleinte nem is akartam elhinni, hogy ez az. Aztán megláttam a közösségi médiában, hogy más is így járt. Néhány nap múlva aztán megtaláltam a sumákot, likvidálása után vérrel teli potroha élénk nyomot hagyott a világoszöld falfestéken. Nem szeretek senkit és semmit bántani, de ezt az egyedet akkor nem tudtam sajnálni. És még csak most jön a java!

Vagyis hurrá, közeleg a nyár, hamarosan eljön a napvédő krémek és a szúnyogriasztó kencék ideje!