Jaj! Úgy élvezem

A pancsoló kislány dala gyermekkorom nagy slágere volt, és mi tagadás, nagyon szerettem is. Bár már felnőtt fejjel egy kissé más kontextusban énekelném a refrén felkiáltó mondatát, tekintettel az infláció és a háborús helyzet miatt kissé borsosabb árakra, de a nóta mondanivalója örök, vagyis a gyermeki boldogság, a gondtalan fürdőzés és a vidám, nyári pezsgés miatt. 

Egykor nekem a strandolást szinte kizárólag a Tisza-part jelentette, talán csak osztálykirándulásokon fürödtem medencékben. Ki sem lehetett akkor rángatni onnan, ment a bukfenc, a bomba, a búvárkodás, az ökörködés a víz felett és alatt. 

Mindenki maga dönti el, neki melyik a kedvence, a természetes vagy a mesterséges víz, és a kettőt is lehetőség szerint váltogathatja az, aki Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében él, vagy ellátogat hozzánk. Itt ugyanis nagyszerű, természetes vizű strandok várják a pancsolni vágyókat a Tiszának és a Tisza-tónak köszönhetően, ráadásul sok-sok gyógyvizes fürdő rendelkezésre áll, ha a szőke folyó vízállása kedvezőtlenebben alakul. 

És most már az időjárás is kezd kedvezőbbé válni, így egyre többen keresik majd fel a strandokat, fürdőket, hogy egy kicsit feltöltődjenek a nap és a víz által, a gyerekek pedig nagyszerű élményekkel gazdagodjanak. Mint a pancsoló kislány dalában, „Ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok..” – igaz, Bambi már nem kapható... 

Ki sem lehetett rángatni onnan, ment az ökörködés a víz alatt és felett.