Mamahotel

Annak idején, kisiskolás koromban, ahogy kicsöngettek az utolsó óráról, nem hazafelé indultam, hanem a nagymamámhoz tértem be. Aztán tulajdonképpen ott is ragadtam, bátyámmal és unokatestvéreimmel szinte egész nyáron mamánk gondoskodását élveztük. Igazából nem is volt nagyon más lehetőség, a szüleink dolgoztak, valahol el kellett töltenünk a szünidőt. Jó szolgálatot tett a mamahotel.

No, meg persze más világ volt akkoriban. Pár évtizeddel ezelőtt, különösen vidéken, nem volt minden „sarkon” tábor. Ma már kedvünkre válogathatunk a nyári „gyerekmegőrzők” között, sokan, sokfelé kínálnak lehetőséget arra, hogyan tölthetik el szabadidejüket hasznosan a vakációzó lurkók. Kézműves foglalkozások, lovastáborok, nyelvi programok és természetesen sporttáborok csalogatják a kisebbeket és nagyobbakat, mindenki találhat ízlésének megfelelő elfoglaltságot.

Nemrégiben én is készítettem egy beosztást az elkövetkező hetekre, rubrikáztam, vonalaztam, dátumoltam, próbáltam felvázolni, mikor, hol töltik a csemetéim a rengeteg felszabaduló idejüket. A negyedik tábor idejének, címének bevésésekor inkább már csak számolgattam és kalkuláltam. Aki hasonló cipőben jár, tudja, hogy egy gyereknél is zsebbe kell nyúlni, kettőnél pedig még jobban eltolódnak a helyiértékek a végösszegben.

Nyúltam is a telefon után és tárcsáztam a mamahotelt. Édesanyámat kértem, lassan kezdje el begyúrni a só-liszt gyurmát, no meg keresse elő az egyszerű sütirecepteket, édesapámnak „kiadtam feladatként”, hogy időben állítsa fel a sátrat a kertben, és készüljön kerti munkákkal a kis kertészeknek, az unokáknak. Én meg majd kérem a számlát...