Szajol emlékezete

Vannak események, melyeknek az emléke örökre beleég a köztudatba. Sokszor nemcsak a közvetlenül érintettek, hanem a szélesebb nyilvánosság számára is üzenetértékűvé válnak. Ilyenek a közlekedési katasztrófák, köztük a borzalmas szajoli vasúti szerencsétlenség is, melyek minden esetben ráébresztenek bennünket létünk törékenységére. Senki sem az előre látott veszély tudatában száll vonatra, hanem élete megszokott, biztonságos részeként tekint az utazásra. 

Ezért is kelt megdöbbenést, amikor egy ilyen esemény hírével szembesülünk. Ráadásul sohasem a végzet szeszélye okozza őket, az utólagos vizsgálatok – kivéve a tudatos merényleteket, amire már szintén volt példa – minden esetben emberi hibát, mulasztást találnak a háttérben. A közlekedés ugyanis a szó legteljesebb értelmében csapatmunka, olyan láncolat, melynek rengeteg szeme van, s abból egyetlen elem hibája romba döntheti az egész rendszert. Ezért is aggasztóak az időnkénti, a vasút műszaki, anyagi szervezési gondjairól szóló hírek, mert itt egy tévedés, amint Szajol esete is mutatta, borzalmas következményekkel járhat. Ráadásul szinte sosem az a néhány ember a kizárólagos felelőse az ügynek, akinek közvetlen érintettségét sikerül megállapítani. 

Általában rendszerhiba is van a háttérben, az a szervezettség szenved csorbát, aminek a hasonló esetek megelőzése a feladata. Ennek veszélyét, amint a szajoli példa is mutatta, sohasem lehet eléggé komolyan venni.