Jó reggelt!

Csak dinnyéért mentem ki pénteken a piacra. Úgy voltam vele, ha már ott vagyok, veszek házi tojást is. Az egyik helyen olyan almát árulnak, ami a kedvencünk. Vásároltam ebből is. Bevillant, csak kéne kovászos uborkát is készíteni. Megvettem az alapanyagot. Mit ér azonban a koviubi kolbász és puha kenyér nélkül? Be a szatyorba! Az egyik pultban olyan sütiket láttam, hogy nem lehetett otthagyni őket. 

A cipekedés közben bocsánatkérést mormoltam magamban az asszonynak. Neki szoktam mondani: egy dologért megy, és tízfélét hoz. Ja, a kocsiból még visszamentem hagymáért, paradicsomért és paprikáért. Lecsó nélkül nem élet az élet. Elfogyott viszont a „lé”, vagyis a pénzem. Mert hát csak dinnyéért mentem...