Jó reggelt!

Van egy üzletlánc, melyet általában messzire kerülök. Alapvetően kedvemre való lenne, de a pénztárak lassúsága idegesít, és ezen az önkiszolgáló kassza sem változtatott. Vélhetően nemcsak a pénztárosaival, hanem rendszerükkel sem vagyunk egy hullámhosszon. 

Tegnap viszont ismét ott vásároltam, és már csak mosolyogtam magamban, amikor az előttem álló vevő csokija nem azon az áron mutatkozott a pénztárgépben, mint a polcon. Persze jött a főkasszás sztornózni, a nő elment újabb csokiért, majd megbeszélte a pénztárossal, mennyire finom is az a bonbon. Jöttem én, némileg bosszankodva, de annyira kedves volt velem a pénztáros, hogy egyből megbocsátottam azt a drága öt percet, amivel megrövidítették a rohanós napomat. S. H.