SZOLJON
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportál
november 11., hétfő
A tűznek évezredek óta ereje és hatalma van. Egy egész szimbólumrendszer épült köré, amely bár kultúránként mutathat eltéréseket, de nagy vonalakban mindenhol azonosan mesél. A változást, a megtisztulást, az újrakezdést jelöli, de mindez nem mehet végbe pusztítás nélkül. Van ez a kényes egyensúly-dolog, ami még a ma is működik, hiába kívánunk mindent az irányításunk alatt tartani. Ennek fényében tehát a tűz elvesz és ad. De tisztában vagyok azzal, hogy ez az ősi jelentés semmit nem mond azok számára, akik egy tűzben veszítik el életük értelmét, munkáját...vagy éppen pont az életüket.
Kedden Abonyban történt egy tűzeset, amelynek során a legértékesebb kincs megmenekült: az emberi élet. Egy sokgyermekes család háza azonban lakhatatlanná vált. Porig nem égett, de már nem biztonságos. Egy otthon, amelynek a falai állnak, az esszenciális lényeg azonban nem költözhet vissza oda: maga az élet.
Ismét fölénybe került az ősi erő és a mérleg egyik serpenyője mégis abba az irányba billent, ami a veszteséget méri. Mi lesz ezután? Meddig lehet az átmeneti megoldás lehetőségével élni? Hogyan, miből, hol lesz majd új otthon?
Nem tudom mennyire lehet nehéz választ adni ezekre a kérdésekre. És szeretném remélni, kívánni, hogy ne is kelljen soha ezeken gondolkodni. De az élet makacs tanítómester aki saját belátása szerint osztja a leckéket.
Végül pedig csakis az számít, hogy mennyit tanulunk belőlük. Bár néha nagyon igazságtalannak tűnnek a feladatai.