Hasznos Istvánra emlékezünk: Pistabá 100

A hatvanas évektől majd’ negyven éven át nagy megtiszteltetés ért több tízezer szolnoki vagy Szolnok környéki fiatalt, akiket a szülei úszni akartak megtaníttatni. Az élővizeket, holtágakat, bányatavakat és kubikgödröket felsorakoztató térségben természetes hagyomány volt a gyakori halfogyasztás mellett a vízi jártasság. Elsődlegesen az úszni tudás. Mára mindkét „tudomány” hanyatlást mutat. Szolnokon hajdanán számos legendás úszóoktató volt, kit ez, kit az tanított kar- és lábtempózni. Közülük is kiemelkedő volt a Véső úti MÁV-strandon szolgáló Gulyás János, a belvárosi Damjanich-uszodában pedig Hasznos István. Engem a hetvenes években az utóbbi dobott be a Dami nagymedencéjébe. Engem a hetvenes években az utóbbi dobott be a Dami nagymedencéjébe. Hasznos Istvánra emlékezünk.

Pistabá volt akkor az uszoda mindenese. A létesítmény minden szegletében feltűnt. Ha kellett, karbantartói feladatokat végzett. Láttam festeni és szögelni. Tapasztaltam, hogy magáról megfeledkező részeg suhancoktól kidobóemberként takarította ki a fürdőt. A „hidegben” keresztbe úszott naphosszat, az egytizesben a kisiskolásokat tanította úszni, a pancsolóban az ovisokkal igyekezett megszerettetni a vizet. Edzette a pólósokat, brűgölt a „melegben”.  A Damiból a hátsó kiskapun keresztül ment haza, az uszitól pár méterre lévő házába.

Hasznos Istvánra emlékezünk

Hasznos István a fővárosból vidéki vízilabdásként lenézett olimpiai bajnok volt és ötvenhatos meghurcolt. Talán egy kicsit megkeseredett, épp ezért nyers és őszinte. A bajnok száz éve született. Szolnok decemberben rá (is) emlékezik. Díszpolgárára, Ezüst Pelikán-díjasára.

Gulyás János 1925. június 29-én született, így őt jövőre emeljük piedesztrálra. Ketten együtt legalább ötvenezer gyermeket tanítottak meg úszni a Tisza mentén az elmúlt évszázad második felében...