2024.11.23. 08:00
Változó idők, változó évszakok
Tudjuk még mi az? Emlékszünk még rá? Hóhelyzet. Biztosan állíthatom, hogy mást jelent ma, mint tíz, húsz, harminc, ötven vagy száz évvel ezelőtt. Akik pedig jó pár évtizede ezen a világon élnek már, nagy valószínűséggel egyet értenek velem.
Szóval péntek reggelre hó esett. Előállt a hóhelyzet, mert nem csak egy kis porcukorhintésnyi, hanem pár centi, de szinte azonnal olvadni is kezdett, meg kapott egy kis ónos esőt, biztos, ami biztos. Pedig ahogy reggel felébredtünk a kedvessel, az első gondolatunk ez volt, hogy na, vajon esett? Téli mesevilág van odakint? Kipillantottunk és bizony az volt. Mert még így is, olvadósan, latyakosan is hangulata van.
Fotó: Mészáros János / Forrás: MW archív
A hóhelyzet sokfelé munkát adott
Sajnos nemcsak a lelkünkben éreztük, hogy itt a hó, az utakon egymást érték a balesetek, a téli csapadék sokfelé megnehezítette a közlekedést. Jómagam is megküzdöttem az utat a csemeténkkel az óvodáig, ami száraz időben nagyjából öt perces séta. Most hosszabb volt, persze beleszámítva a rácsodálkozást a fehérségre. Mert bár a járdán csúszós akadállyá olvadt a mesebeli csapadék, azért a tetőkön, fákon világított.
„ Anya, ez olyan szép! Csak nagyon vizes!” Így foglalta össze a három és fél évesem a véleményét a jelenkori hóhelyzetről. De azért hozzátette, hogy egy hóembert csak jó lenne építeni. Hát nem mertem ígéretekbe bocsátkozni, inkább javasoltam, hogy mászkáljon egy kicsit az érintetlen hófelületeken, az is élvezetes.
Sikerült meggyőznöm. De ha az idei tél megengedi majd, biztosan építünk egy hóembert. Még ha olyan apró lesz is, mint egy kerti törpe.
