2024.11.18. 08:00
Száraz november és a képzőművészet
Hozott már szemerkélő esőt, napok óta áztatja a ködbe burkolódzó tájat, a csapból is ez folyik, mégsem nedves. Mi az? A megfejtésen ma már nem sokat kell töprengenünk. Ráadásul napjainkra megtalálták a száraz november és a képzőművészet közös pontjait is.
Évekkel ezelőtt még kevesen ismerték a „száraz november” kifejezés jelentését, mára azonban már divattá is vált. Persze a trendek azért vannak, hogy a lázadók szembeszegüljenek a fősodorral, s épp a mainsream ellenkezőjével teremtsenek még újabb irányzatot. Talán így került a száraz november és a képzőművészet közös említésre.
Száraz november idején az alkoholfogyasztás visszautasítását, a mértékletesség erényét gyakoroljuk. Hajrá! Próbálkozzon mindenki, aki akar, én idén is inkább a bajuszos novemberben hiszek: a férfiakat érintő egészségügyi problémák megelőzésére koncentrálok, s koccintok.
Egyebekben a száraz november gyakorlása, az egyetemes pia (úgy mint bor, sör, rövid, egyéb nemzeti italok) egyetlen hónapos visszautasítása természetesen rendkívül hasznos vállalás. Prevenciós tisztulási folyamat a decemberi képszakadásos dorbézolások előtt.
Száraz november és a képzőművészet: művészetté lett a piálás ábrázolása
A száraz novembernek mára rendkívül sikeres propagandája lett. Úton, útfélen tartják vissza a hirdetések az emberiséget az alkoholivástól. A médiafelületek még a mértéktartó, kulturált piálást is ördögtől valónak állítják be, miközben az év további tizenegy hónapjában pincészeteket, sör- és pálinkafőzdéket reklámoznak.
A minap a Damjanich János Múzeumban a „Mámortól a függőségig” címmel a globális képzőművészetben ábrázolt alkoholfogyasztásról szólt egy érdekfeszítő előadás. Lám, lám! A kulturált piálás művészetté vált...