A türelem rózsát terem

Vannak emberek, akik nem veszik észre magukat.

A minap ebédidőtájt elugrottam venni egy menüt. Már jó ideje a sorban álltam, amikor végre majdnem sorra kerültem, de két középkorú, ráérősnek tűnő hölgy beállt elém. Kedvesen jelezték, hogy ők nem tolakodnak, csak választanak a táblára írt étlapról, aztán rögvest kiállnak a sorból. Nyugtáztam.

A következő pillanatban viszont már azon kaptam magam, hogy nézem, ahogy éppen rendelnek. Sietős volt a dolgom, úgyhogy bosszantott, de gondoltam, nem éri meg az ilyesmin felhúzni magam. Igazam is lett, még várakoztam, mikor nekik már tálaltak, de a leves a hölgyek ölében landolt.