2025.02.15. 08:00
Gazdag életút, amiből mára csak két dolog maradt: a zene szeretete és a hallatlan derű
Az ember szerencsés, amikor csak ül és figyel (aki ismer engem, tudja, hogy számomra ez nehezített pálya, de igyekszem). Mert olyankor értékes kincsek és mesék sorával gazdagodhat a lelke, mint ahogyan az enyém is tette, a legendás szolnoki zenész, Nádasi Miklós életútját hallgatva.
Hogy mennyi mindenen ment keresztül, azzal kapcsolatban a titokfátyolnak csak egy részét lebbentette fel a legendás szolnoki zenész. De azt hiszem a legtöbbször ennyi is elég.
Fotó: Mészáros János
A legendás szolnoki zenész mindig kitartott a zene mellett
Manapság olyan könnyűnek tűnhet menni az álmaink után. Vagy mégsem? Ki tudja. Miklós tudta. Hogy a zene a minden és a világháború árnyéka ide, szegénység oda, ő ment. Persze azért szerencséje is volt, mert a családja a lehetetlennek tűnő elképzeléseit is támogatta.
Hogy a „csomagjában” tehetség lapult bőven, az sem vitás, de dolgozott is vele rendesen és szorgalmasan, hogy komoly tudással társítva, valóban erre alapozhassa az életét. A zenére.
Találkozások, utazások, élmények, amelyeket ebből a kényelmes korból is csodálattal, de akár némi arcpirongató irigységgel is hallgat az ember. Persze ára mindennek van, hogy mekkora azt csakis ő tudhatja...de élt. Igazán és azzal foglalkozva, amire született, ami belülről fűtötte.
A zene örökké él
A szívében és lelkében biztosan, bár a hangszereit ma már nem szólaltatja meg. Nem tudom milyen érzés lehet, de amilyen jó kedvű és derűs Miklós még nyolcvannégy évesen is, minden bizonnyal a helyén kezeli ezt.
Talán a hegedűszó és a szaxofonon egykor játszott szenvedélyes jazz muzsika lehet az oka. Mert annyira feltöltötték a lelkét, hogy ez a muníció egy életen át kitart.
És elmondhatom, hogy a beszélgetés, majd a megírt sorok által valamennyit magam is kaptam belőle, örömmel viszem tovább...
