A sorban állás művészete: ki enged kit előre?

A boltokban kígyózó sorok láttán sokszor elfog az érzés, hogy aznap inkább kihagyom a vacsorát, de persze enni muszáj, szóval időnként bele kell vetni magunkat a dzsungelharcba. Csodálom azokat, akik rutinos előrébb jutók, valahogy akkor is hamarabb érnek a kasszához, ha mögöttünk állnak. Az egyik ilyen nő már jó ismerős. Néha a gyerek miatt engedjük előre, néha azért, mert csak néhány dolgot vásárolt, vagy mert nagyon siet. Kíváncsiságból kipróbáltam, fordítva is működik-e a dolog: egy reggel megkérdeztem, előre engedne-e az egy kenyeremmel, mert nagyon sietek. A válasz nem is igazán lepett meg: „Hölgyem, mindenki siet.”