Ferenc pápa halála

Vannak emberi alakok, kik nem harsogó szóval, nem lobogó zászlóval, hanem alázatos csenddel és emelkedett példával hagynak maradandó nyomot a világ szövetén. Ferenc pápa öröksége nem hatalomban vagy dogmában mutatkozott meg, hanem a szeretet és hit legmélyebb, mégis legegyszerűbb megélésében.

Ferenc pápa öröksége a szeretet és a hit csendes ereje

Mikor először lépett a világ színe elé, egyszerű, hófehér öltözetében, lehajtott fővel – mintegy jelezvén, nem uralkodni jött, csak szolgálni. Sokak szívében rezdült meg valami mélyen elfeledett érzés. A hit új világosságot öltött, a szeretet új arculatot nyert, az önzetlenség becsületet kapott. A jóakarat, melyet máskor balgának kiált a világ, általa nemes céllá nemesült.

Ferenc pápa a szeretet és hit szellemében, a cselekvő alázatban mutatkozott meg. Nem óhajtotta a dicsfény ragyogását, s mégis – vagy tán éppen ezért – a legfényesebb világító testté vált az emberség éjszakájában. Mert mikor lehajolt a szegényhez, megállt a szenvedő mellett, s megbocsátásról szólt azoknak is, kik őt sebezték – nem pusztán hitbéli cselekedetet vitt végbe, hanem az emberiesség legmélyebb értelmére mutatott rá.

Ő nem erővel kívánta formálni a világot, hanem szelíd figyelmeztetéssel emlékeztetett, a változás mindig a szívben kezdődik. Ott, ahol elhatározzuk, hogy jót mondunk embertársunkról, ahol csendesen nyújtunk segítő kezet.

Most pedig csend telepedett a világra. A hang, mely oly sok lelket ébresztett, elnémult. De szavai, mint magok, melyeket termékeny földbe vetettek, bennünk élnek tovább. S velük együtt a kérdés, melyet oly gyakran és oly tisztán tett fel: Szerettél-e? Szolgáltál-e? Hittél-e?

Mert Ferenc pápa öröksége nem csupán az Egyház fejedelmi öröksége, hanem a lelkiismeret szelíd szava, az emlékeztető, hogy tanuljunk meg szeretni. S e hang – ha figyelemmel vagyunk – bennünk is megszólalhat. Csupán csendben kell lennünk, és hallani fogjuk.