A szolnoki piacon nem csak zöldségből lehet válogatni – avagy amikor a sorbanállás közéleti előadássá változik

Egy közéleti kirohanás bármikor felkavarhatja a hétköznapi pillanatokat – még egy szimpla piaci sorbanállás közben is.

Áll a sor a szolnoki piacon, türelmesen, csendben várakozik a társaság. Közben a férfiak valószínűleg az asszony által megadott beszerzési listát igyekeznek észben tartani, a hölgyek meg időtöltésként az árukínálatból a szükséges konyhai kellékekről felvázolt otthoni elképzeléseiket pontosítgatják. Egyszer csak megszólal a sorban a hang. Váratlanul kondul, mint amikor a délutáni csendben kezd ütni az ingaóra, de még meglepőbb, amit gazdája tudat a körülötte állókkal: „Mert elloptak már mindent, széthull az egész ország, nem működik semmi!”. 

És így tovább, kérdés nélküli válaszként. Azt sem tudni, kinek szólnak a dörgedelmek, mert nem látszik, hogy bárki ismerőse lenne a jónép közül a kéretlen népszónoknak.

A hozzám hasonló, interneten edzett embernek nem is igazán meglepő ez a fordulat. Ott sem lehet akár egy ételreceptet elolvasni anélkül, hogy valamelyik kommentelő hozzá ne fűzne egy világmegváltó, de teljesen a témától független megjegyzést. De ezen túlmenően is ismerős a képlet. Szinte egyidős a politikával, hogy jámbor utazónak, vásárlónak, vagy bármilyen más szolgáltatás ügyfelének álcázva pártállástól függetlenül hinti valaki maga körül az igét. Bár bosszantó ez a tolakodó erőszakosság, de alapjában véve sajnálom a művelőit. Annyi szép, vagy ennél fontosabb dolog létezik a világon, ami helyett ezek az emberek idejüket – és környezetüket – nem kímélve lámpafénybe ragadt légyként röpködnek e körül a téma körül.