2025.05.20. 08:00
A méhek áldása
A természet egyensúlya törékeny, mégis gyakran gondolkodás nélkül alakítjuk át. A méhek pusztulása nemcsak a mezőgazdaságot, hanem egész életünket veszélyezteti.
Nagyon sok embernek fogalma sincs róla, hogy milyen törékeny a körülöttünk levő világ. Sokszor úgy nyúlunk bele a természet rendjébe, hogy fel sem fogjuk, mit teszünk. Elég például szétnézni a vármegyében, hogy szembesüljünk az átgondolatlan természetalakítás következményeivel.
Például megszüntettük a Tisza kiöntéseit, amivel a szárazságtól a halállomány ritkulásáig sikerült figyelemre méltó eredményt elérnünk. A legfeljebb birkalegelőnek jó szikesek is jórészt nekünk köszönhetőek. De ezek a látványos beavatkozások elenyésző hatásúak egy apró élőlényt fenyegető veszedelem mellett, mivel pusztulása akár egész civilizációnk fölött meghúzhatja a lélekharangot.
A méhről van szó, amit egyre jobban fenyeget az életterébe való emberi beavatkozás. Albert Einstein mondta róluk, hogy „Ha a méhek kipusztulnak, négy évre rá az emberek is követik őket.” Egy méh rövid, negyven, ötven napos életében körülbelül egy kiskanálnyi mézet termel, de nem ez a legfontosabb áldása számunkra.
Létfontosságú szereplői életünknek, mivel beporzó, a növényeket megtermékenyítő munkájuk nélkül nincs se zöldség, sem gyümölcs. Nálunk ráadásul különösen jó méz terem, amit szintén fenyeget az olcsóságra törekvő idegen üzleti szellem. Szombati lapszámunkban számoltunk be arról, hogy méhcsaládot telepítettek a szolnoki belvárosba.
Érdemes is minél több figyelmet fordítani erre a kincsünkre legalább akkora bátorsággal kezelve a kérdést, mint amikor a jó értelemben vett méhlegelők, az akácosok kivágása ellen is sikerül hatékonyan fellépnünk.
