A felszálló füst nyomán egy dolog maradt: a remény

Evezős Csárda. Nemcsak egy étterem Szolnokon. Sokkal több annál. Számomra is...

Családi ünnepeink helyszíne volt ez az étterem

Borús decemberi nap volt. Szűk családi körben mondtuk ki azt a bizonyos igent, aztán asztalhoz ültünk és finom falatok mellett beszélgettünk a múltról és jövőről. Kiváló hangulatban telt az este. Ehhez persze a társaság mellett megfelelő helyszín is kellett. Azt az éttermet választottuk esküvői vacsoránk elköltésére, amelyben sosem csalódtunk. Mindig ízletesek voltak az ételek, jó ismerősként köszöntöttek a felszolgálók, a dolgozók, öröm volt ott falatozni, üldögélni.

Egy évvel később a kislányunk első születésnapján is ott ültettük le a családunk legkedvesebb tagjait. Természetesen akkor az édes, kicsi csöppség volt középpontban, de a körítésre ezúttal sem volt panasz. Az ételek a megszokott minőségben kerültek asztalunkra, az étterem dolgozói szívvel-lélekkel tették a dolgukat körülöttünk. Azóta két csemetével térünk be rendszeresen erre a helyre. A pincérek már nevetve kérdezik: a szokásos? Porontyaim ugyanis szinte kivétel nélkül milánói makarónit, rántott szeletet és sült krumplit kívánnak. S míg mi, szülők a maradékokat eltüntetjük, ők jóízűen habzsolják a mogyorókrémes palacsintát.

Mindenkinek van kedvence az Evezős Csárda kínálatából

Egyik kollégám szerint a babgulyásuk a legnyerőbb. Mindig azt választ, puha kenyérrel tunkolja, aztán még elvitelre is kér egy adagot, hazaviszi. A férjem a rántott velőre és a cigánypecsenyére esküszik. És hiszem, hogy szinte minden szolnokinak van egy kedvence az Evezős Csárda kínálatából.

Mindenki reménykedik, hogy lesz még jövője

Azt pedig biztosan tudom, hogy most egy emberként szorít az egész város a vendéglátóhely csapatának. Kívánjuk, hogy a tűzvész után minél előbb legyen erejük rendet tenni újjáépíteni és újrakezdeni. A felszálló füst nyomán pedig mielőbb újra az ínycsiklandozó ételek illata járja be a Holt-Tisza környékét!