Lábujjhegyen a hagyományok útján

A kézilabdát hátrahagyva új hobbim lett. És bár a néptánc szeretete nem egyik napról a másikra alakult ki, de sokkal erősebb volt minden korábbi érdeklődésemnél.

A néptánc szeretete hozzájárul a hagyományok életben tartásához

Szerencsére egy olyan egyesület tagja voltam, ahol rendszeresen foglalkoztak a hagyományok népszerűsítésével a gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Gyakran jártunk fellépni, de még az országhatárt is többször elhagytuk, és külföldön mutattuk be hazánk gyönyörű és egyben egyedi kultúráját. Mindig különleges érzés volt magyar viseletben megjelenni. Ahogy felcsendült az első dallam, és egyszerre mozdult a csapat, hirtelen olyan volt, mintha a múlt egy darabkája újra felelevenedett volna a lépések által.

Bár már több éve nem táncoltam, de a mai napig libabőrös leszek, ha meglátom a viseletben sergő-forgó lányokat vagy a verbunkozó fiúkat. 
Elég egy dallam, egy ismerős ritmus, és a sok kellemes emlék szinte a szemem előtt játszódik le. Mert aki néptáncol, az nem csupán táncol, hanem életben tartja hagyományaink egy részét is. És talán ez a legszebb benne: minden lépésben ott dobban a múlt, és közben mi is részévé válunk valami időtlennek.