2017.09.18. 09:30
A közösségi oldalakon tett kijelentésnek is súlya van, ezt meg kell tanulnunk
Beteg világban élünk. Amikor Facebookon meglett asszonyok tükör elé állva fotózzák kidüllesztett mellel önnön magukat, amikor férfiak mutogatják országnak-világnak felfújt izmaikat, fiatal kislányok idegen modellarcok mögé bújva vadásznak jóképű és gazdagnak tűnő fickókra, komolyan elkeseredek.
Virtuális látszatvilágunkban a közösségi oldalakon zajló történések több, mint elgondolkodtatók.
Képet mutatnak elmagányosodott, mindenáron sikerre vágyó életünkről, pongyola erkölcsünkről és arról, mennyire nem érezzük súlyát és következményét az interneten továbbadott gondolatainknak, szavainknak, fotóinknak.
Nemrég egy mezőtúri eset késztette (remélhetően) elgondolkodásra a Facebook-közösséget.
A nyilvánosan vádaskodó nő kijelentéseit nemcsak a helyi önkormányzat, de a bíróság sem díjazta: próbára bocsátásra ítélték meggondolatlan kijelentéseiért.
Ha tanulmányozzuk a közösségi oldalak kommentjeit, nem egy hasonló bejegyzést olvashatunk. Sértő, nevetségessé tevő, nyilvánvalóan hazug mondatokat.
Sokan még mindig úgy hiszik, ha nem állnak szemtől szembe embertársaikkal, „észrevétlen” maradhatnak.
Hogy ez esetben több engedhető meg, mint a való világban.
Veszélyes játék ez: lelkek sérülhetnek, évek munkái omolhatnak össze, tiszta erkölcsök sározódhatnak be.
Az internetet nem lehet és nem is kell eltörölni, betiltani.
Meg kell tanulni használni, tisztességesen, okosan, már gyermekkorban.
Olyan ez, mint elsajátítani az üdvözlési formákat vagy megtanulni késsel-villával enni.
Ennek tanítása a szülőre hárul: neki kell megadnia az útmutatást, mit lehet tenni és mit nem a virtuális életben, mely valójában maga a valóság. Csak ez lehet hatásos sérült világunk gyógyítására.
Joó Zsuzsa
