Mutatjuk, hogyan formálódhatunk igazi szeretetközösséggé!

Legyen az első állítás, hogy szeretem a magas hegyeket, nem egyszer jártam ötezer méter felett is.

A második, hogy ha választanom kellene egy másik szakmát, akkor biztosan szakács lennék.

A harmadik pedig: nem kedvelem a kutyákat, ezért nincs egyetlen házőrzőm se.

Nos?

Ezzel a játékkal várták a vendégeket is azon a szokatlan pályázatnyitó rendezvényen, melynek a szolnoki városháza adott otthont.

Egymásnak idegen és nagyon különböző embereket ültettek le egy asztalhoz, hogy így „kényszerítsék” őket arra, ismerkedjenek meg egymással. Beszélgessenek, legyenek nyitottak egymás felé. Mint ahogy a való életben is ezt kellene tennünk.

Egyetlen mosoly, egyetlen mondat elég, hogy egy emberi kapcsolatot megváltoztasson. Nem hiszik? Ne becsüljék alá magukat! Higgyék el, a „Segíthetek?” kérdésük egy életet is megváltoztathat!

A most útjára indított program lényege az emberi kapcsolatok javítása, meggyógyítása és nem mellesleg a különböző generációk összekapcsolása.

Megkérdezhetjük, vajon a nyugdíjas Marika néninek ugyan, mi köze lehet a tizenhárom éves Pistikéhez? Például mindketten tanulhatnak a másiktól. Türelmet, toleranciát – egymást.

Lajos bácsi, akivel a rendezvényen találkoztam, elmesélte, tavaly a nyugdíjas-egyesület tagjai különböző kézműves ajándékokat készítettek tószegi diákoknak. Az ifjak boldogan vitték haza a csecsebecsét.

Viszonzásul a gyerekek a nyugdíjasok év végi zenés találkozóján műsort adtak, elvarázsolva az időseket. Kis „semmiségek” ezek, de lám, több héttel a gesztus után Lajos bácsi még mindig ezt emlegette.

Valahogy így formálódunk igazi szeretetközösséggé. A pályázat megírói hisznek abban, hogy ez az életszemlélet nemcsak egyedi alkalmakra szól, hanem élhető és működőképes. Ebben hiszek én is.

Amúgy pedig a harmadik állítás volt a hamis, három kutyánk is van. Tessék, máris többet megtudtak rólam.

Az első lépést megtettem önök felé.

Borítókép: Illusztráció

Forrás: Shutterstock