VÉLEMÉNY

2017.12.11. 18:00

Tényleg fontosabb a pia, mint tető a fejünk fölé? — aki nem akarja, azon nem lehet segíteni...

A napokban egy utcai szociális munkással jártuk be Szolnok utcáit, fedél nélkül élőket kerestünk fel. Ilyenkor télen este tízig járják a segítők a várost, fokozottan figyelnek a mínuszok miatt a rászorulókra, a hajléktalansegítő szolgálat munkatársai éppúgy, mint a polgárőrök.

Molnár-Révész Erika

Amellett, hogy meleg tea is van náluk, elsődleges céljuk, hogy megpróbálják rábeszélni ezeket az embereket, a hideg utca helyett a krízisszállót válasszák éjjeli menedéknek.

Sokan belátják közülük, ebben az időben nem érdemes szenvedni, kockáztatni az életet.

Ám mindig vannak olyanok, akik ilyenkor sem hajlandóak bemenni a szállásra ilyen-olyan indokkal, ami néha kizárólag annyi, hogy bent tilos az alkoholfogyasztás.

Egy nagyobb városban még csak-csak el lehet bújni a segítők szemei elől, de egy kisebben, például Mezőtúron, ahol szinte mindenki mindenkit ismer, ez már nem olyan egyszerű.

Egyes nagyobb településeken jóval megszokottabb (sajnos) a fedél nélkül élők és a kéregetők látványa, ezáltal a lakosság immunissá válik rájuk egy idő után, ám falun vagy kisvárosban könnyen megbotránkozást kelt ezeknek az embereknek a látványa.

Egy kistelepülésen ugyanis mindig van egy rokon vagy barát, aki segít, vagy ha nem, hát az önkormányzat is könnyebben tudja orvosolni a problémát.

Mezőtúron is megpróbáltak segíteni annak a hajléktalannak, aki beköltözött a város főterére.

Nem jártak sikerrel, pedig számtalan lehetőséget ajánlottak fel számára. Maradt hát a törvény mint eszköz, szigorították a közösségi együttéléssel kapcsolatos helyi rendeletet.

Mert aki nem akarja, azon nem lehet segíteni...

Molnár-Révész Erika

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!