Vajon mi késztet újra és újra némelyeket arra, hogy rongálják, ami jó és szép?

Ezúttal is sokak által kedvelt és látogatott területet szemeltek ki dicsőnek semmiképp nem nevezhető cselekedetük színhelyéül garázda alakok: a rózsakertnél törtek-zúztak.

A rózsakert... Igazán békés kis térről van szó, ki tudja, mi váltotta ki a felindulást azokból az alakokból, akik a senkinek sem ártó padokon próbálták megtorolni vélt vagy valós sérelmeiket.

Bizonyára nem lehettek virágos hangulatban.

Vagy tán épp ettől a cselekedetüktől kerültek emelkedett hangulatba, ettől érezték „erős legénynek” magukat?!

Bár ez utóbbi verziót sosem lehet megérteni: egy utcabútort, virágtartót tönkrevágni vajon mitől akkora nagy szám bárkinek a szemében is? Hisz’ e tárgyak vissza sem ütnek, tűrik a deviáns randalírozást.

Augusztusban már jártak a környéken rombolási vágytól fűtött ismeretlenek: akkor a Tisza-sétány támfalának betonlapjai bánták látogatásukat. Tavasszal pedig a Kossuth tér egyik kedvelt szobra, a Gördeszkás fiú esett dicstelen akció áldozatául.

Vajon mi késztet újra és újra némelyeket arra, hogy pusztítsák, ami jó és szép?

Miért nem ölik túlbuzgó energiáikat sportba, uram bocsá’ afféle akcióba, melyek nyomán arra ébrednénk, hogy ismeretlenek éjjeli akciójuk során megjavították a padokat, pótolták a törött virágtartókat, lemosták az összefirkált falakat, eltüntették a kapualjakba hordott szemétkupacot?

No persze, ez álom. Pedig ez volna az igazi dicsőség!

Kovács Berta