Idén korán kezdődött az ásatási szezon a szolnoki régészeknek

Kelemen Angélát, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti osztályának vezetőjét is csak a kenderesi középkori templom feltárásán sikerült kérdéseinkkel elérnünk. Múlt évi beszélgetésünket azzal zártuk, hogy az új ásatási évet várhatóan a jászberényi elkerülő út lelőhelyeinek megelőző feltárásával és a szolnoki Kombájn úti építkezéshez kötődő munkával kezdik majd. Ezzel szemben most Kenderesen dolgoznak.

– Korán kezdtük az idei ásatási szezont. Először valóban egy Kombájn úti üzem kivitelezése előtt végeztünk megelőző feltárást, ami február elejéig tartott. Szerencsére ez az időszak enyhének ígérkezett, csapadékra sem kellett számítani, ezért ezt a munkát időben sikerült befejeznünk. A múlt évben elkezdett jászberényi ásatást február végén folytattuk, akkor beköszöntött egy csapadékos időszak, ami hátráltatta a munkánkat. Két hete ismét ki tudtunk járni arra a területre és ott folyamatosan dolgozunk. Új feladatként a jászberényi kezdéssel egy időben kaptunk megrendelést a kenderesi református templom felújítási munkálatai során előkerült korai, akkor még csak sejtett, azóta már megtalált gótikus templom alapfalainak feltárására.

– Igen, ez valóban egy váratlan felkérés volt, mert az építkezés előtt semmilyen adatunk nem volt arról, hogy mennyire maradt meg a középkori templom, vagy teljesen áldozata lett a későbbi templomátépítéseknek. Nagyon örültünk a lehetőségnek, mert korábban egyikünknek sem tárhatta fel egy teljes templom alapjait. Egy ilyen feladat igazi kihívás és csemege egy középkoros régész számára. Az ásatás vezetője Polgár Zoltán kollégám, aki nagy örömömre engem kért fel, hogy legyek társa a munkában. Addig, amíg esős időszak volt ki is tudtam járni Kenderesre, de utána menni kellett Jászberénybe, hisz az sem állhat le. Nagy élmény volt számomra a feltárás, ahol nagyon sokat tanultam.

– Melyek azok a feladataik, melyekre már biztosan készülnek a 2020-as évben?

– Idén fejezzük be a Jászberény északi elkerülő út által érintett lelőhelyek feltárását. Folytatjuk a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése projekt keretében a Közép-Tisza térségében elvégzendő töltésáthelyezések előtti próba- és megelőző feltárásokat is Besenyszög, Vezseny és Tiszajenő településeken. A szolnoki várásatás területének bővülése is várhatóan ötven négyzetméterrel bővül, bár erre még nem kaptunk hivatalos megrendelőt. Idén ezeket a biztos ásatási munkákat ismerjük. Emellett egész évben folyamatos felkéréseket kapunk a múzeum gyűjtőterületéhez tartozó településeken végzett beruházások munkálatainak figyelemmel kísérésére, vagyis régészeti szakfelügyeletre. Ezek a szakfelügyeletek is sok munkaórát jelentenek a régészeti osztály számára.

– Várható-e olyan régészeti tevékenység a megyében, amely teljesen új kihívást jelent az eddigi terveikhez képest?

– Jelenleg nem tudok ilyenről, de a mi szakmánk olyan, hogy akármi történhet. A földben rejtőzködő dolgok mindig váratlanul kerülnek elő, és általában péntek délután 14.45-kor.

– Ebben az évben kerültek-e már elő figyelemre méltó leletek?

– Már az eddigi munkálatok során is voltak ilyenek. A kenderesi templomásatást emelném ki, ahol a faragott gótikus ablak, vagy ajtóív előkerülése óriási szenzációnak számít. Ezen az ásatáson ráadásul sikerült épségben feltárnunk és a múzeum restaurátorainak segítségével kiemelnünk az egyik sírban eltemetett hölgy pártáját, ami szintén nagyon ritka lelet. A sok előkerült érem pedig a régészeti rétegek datálásában, időmeghatározásában segít.

– A Kombájn úti ásatáson Kovács Péter kollégám nagy örömére egy szkíta településrészletet tárt fel, hisz neki a vaskor a kutatási területe. Jászberényben is vannak említésre méltó leletek. Mali Péter a Barna-tanya nevű lelőhelyen gyönyörű, terra sigillata töredékeket talált. A Kövér-tanya I. lelőhelyen meg épp a napokban értük el egy neolit, vagyis újkőkori telep objektumait. Ott az egyik hatalmas anyagnyerő gödörben egy oldalára fektetett zsugorított csontvázú temetkezést tártunk fel.

– A múlt évben elmondása szerint nem voltak létszámproblémáik az elvégzendő munkákhoz képest. Az idei esztendőben is ilyen megnyugtatóak a munkafeltételeik?

– E téren szerencsére nem változott a helyzet. Továbbra is ezzel a lelkes ütőképes csapattal dolgozhatok.

– Idén is kell majd más múzeumnak segítséget nyújtaniuk?

– Eddig még nem kaptunk ilyen felkérést. A múlt évihez hasonló országos konferenciát sem tervezünk most, de kollégáink előadóként vagy hallgatóként számos ilyen rendezvényen vesznek majd részt. Emellett két kiállításra is készülünk 2020-ban. Az egyik az a numizmatikai kiállítás lesz, amit Polgár Zoli régész és Nagy Zsolt Dezső numizmata-régész kollégáim álmodtak meg. Már elég jól álltak a szervezésével, hisz ezt a kiállítást április közepére terveztük megnyitni, de sajnos a korona vírus elleni intézkedések ezt meghiúsították.

– Reményeink szerint a járvány elmúltával, valamikor az év folyamán meg tudjuk rendezni. A másik kiállítást a kecskeméti Katona József Múzeummal együtt szervezzük a gepidák, egy népvándorlás kori nép emlékanyagaiból. A Bács-Kiskun megyéhez tartozó Tiszaugon a kecskeméti régészeknek sikerült feltárni egy teljes gepida temetőt. Mivel Kovács Péter kollégám pár évvel ezelőtt Tiszapüspökiben ugyanígy feltárt egy hasonló gazdag leletanyagú gepida temetőrészletet, önként adódott a lehetőség, hogy miért ne mutassuk be ezeket egy közös kiállításon.

– Az eredeti tervek szerint a kiállítás októberben nyílt volna meg Kecskeméten, majd a következő évben érkezett volna a Damjanich János Múzeumba, de sajnos a járvány ennek az időpontját is eltolta. Emellett vannak vándorkiállításaink is. A „Földrejtette kincsek” bronzkori kiállításunkat Martfűn lehetett megtekinteni a művelődési ház bezárásáig. „Az avarok madártávlatból” című kiállításunkat pedig nyár végén vittük volna Keszthelyre, ami még kétséges a jelen helyzetben.

Egy ókori luxuscikk a terra sigillata

Kelemen Angéla régész megfogalmazása szerint ez az edénytípus volt a római kor hollóházi porcelánja. A régészetben a Római Birodalom egyes részein készült halvány narancssárgától a vörös színűig terjedő fényes felületű kerámiaedényeket nevezik így. A név „pecsételt földet” jelent, mivel jelentős részüket eredetileg kis domborművekkel díszítették. Ezek az edények kedvelt luxuscikkeknek számítottak a maguk idejében, ma a gyűjtők keresett tárgyai.