emlékanyagok

2020.09.03. 11:30

Ritka kályhacsempeleleteket kutattak a szolnoki régészek

Több mint ötven éve fellelt kályhacsempéket elemzett a Damjanich János Múzeum két régésze a közelmúltban. Dr. Kertész Róbert és Ádám Márk szerint a leletanyag más megvilágításba helyezi a szolnoki vár kutatását. A késő reneszánsz csempéken keresztül újabb érdekességeket tudhatunk meg a török kor helyi vonatkozásairól.

Hartai Gergely

Az évtizedekkel ezelőtt megtalált csempék között vannak három-négy centiméteres és tíz centi feletti darabok is – mutatják dr. Kertész Róbert (balra) és Ádám Márk régészek

Fotó: Csabai István

– Ezek a leletek zömmel még a múlt század ’50-es és ’60-as éveiben kerültek felszínre a vár alatti Tisza-parton. Azóta a régészeti gyűjteményünkben tartjuk nyilván őket – tárta elénk a míves kályhaemlékeket a Damjanich János Múzeum régésze. Dr. Kertész Róbert elmondta, a lelőkörülmények azt mutatják, hogy a késő reneszánsz motívumokkal díszített kályhák eredetileg a vár épületeiben álltak, de használóik mégis kidobásuk mellett döntöttek. Azt azonban talán örökre homály fedi, hogy erre a míves fűtőberendezések kora miatt került sor, avagy hadi események következtében sérültek meg. Az évtizedekkel ezelőtt megtalált csempék között vannak három–négy centiméteres és tíz centi feletti darabok, ahogyan ép példányok is. Ezekből van a legkevesebb.

A töredékek korának megállapításához nagy segítséget nyújtott két oromcsempe, melyekről az 1574-es évszámot lehet leolvasni
Fotó: Csabai István

– Kutatásunk izgalmát az jelentette, hogy megpróbáltuk a töredékek korát megállapítani. Ehhez nagy segítséget nyújtott két oromcsempe, melyekről az 1574-es évszámot lehetett leolvasni. Ez az időszak már bőven a török kor, hiszen a törökök 1552-ben foglalták el Szolnokot – folytatta a szakértő. Majd hozzáfűzte, hogy az 1574-es keltezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ekkor készítették a csempét, sokkal inkább, hogy a nyomódúc kifaragása történt ebben az esztendőben. Emellett hazánkban meglehetősen ritka az olyan kályhaelem, melyre évszámot nyomtak. Jelenlegi ismereteink szerint csupán két hasonló darabot lehet találni az országban. Az egyiket Egerben, a másikat pedig Szécsényben.

– Látni kell, hogy ha nem végeztünk volna ásatásokat a szolnoki vár területén, teljesen másként írtuk volna le ezeket a csempéket. A várhoz köthető emlékanyag viszont hátteret adott a kályhaleleteknek. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy késő reneszánsz kályhákat is használtak a Török Hódoltság területén – mutatott rá dr. Kertész Róbert és Ádám Márk.

A szakértői elemzések során ugyanakkor az is kiderült, hogy a csempelelet az Ónod, Diósgyőr, Miskolc, Eger, Szécsény, Fülek és Csábrág térségében fellelt fazekasmunkákkal rokonítható. Az úgynevezett „Miskolci Mihály-féle” csempék legdélebbi előfordulási helyének pedig Szolnok tekinthető. Az efféle kályhákat fehér színű, tűzálló agyagból építették, mely leginkább Nógrád/Gömör környékén található meg. Érdekesség továbbá, hogy a szolnoki szórványleleteket zöld és barna mázzal látták el, valamint növényi díszítések jellemzik azokat. Ez az ornamentika pedig teljességgel elfogadott volt a török időkben. Ellenben emberalakot sehol sem látunk, hitük ugyanis ezt a fajta ábrázolást tiltotta.

Az évkönyvben teszik közzé eredményeiket

Ádám Márk elmondta, kezdetben úgynevezett „kályhaszemeket” helyeztek el a kályhákban, később terjedt csak el, hogy csempékkel látják el a fűtőalkalmatosságot.

– A mázas típusú nyilvánvalóan többe került, építése szakértelmet kívánt meg. A kályhák kialakítása attól is függött, hogy ki volt a megrendelő és milyen helyszínen építették fel azokat – fűzte hozzá a régész. A kutatásokról szóló tanulmányt nemsokára a nagyközönség is kézbe veheti. Az ugyanis jövőre, a múzeum évkönyvében jelenik meg.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!