Végigjárták a nyolcszáz kilométeres zarándokutat

Az ősrégi zarándokút, melynek több száz kilométerét zarándokok milliói tették meg az évszázadok során. Manapság ki spirituális meggyőződésből, ki kalandvágyból, mások a természet szeretete vagy éppen gondolataik rendezése miatt vágnak neki. Hogy Lovas Attila, a Kötivízig igazgatója és Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök miért indult útnak? Talán mindezekért egyszerre.

Spanyolország Közel nyolcszáz kilométeres utat tett meg Lovas Attila és Fejes Lőrinc az elmúlt hetek során. A legnépszerűbb, úgynevezett „francia úton” jutottak el Santiagoig, majd onnan tovább az Atlanti-óceánig, bejárva a híres zarándokutat. Az utazást hosszas előkészületek előzték meg.

– Hosszú évek barátsága a miénk, még akkor kezdődött, amikor egyikünk sem volt vezető, csak egyszerű beosztott a vízügyi igazgatóságon – emlékszik vissza Fejes Lőrinc. – Régóta együtt járunk túrázni is egy baráti társasággal, így volt már „előéletünk”. Az El Camino bejárása eredetileg Attila ötlete volt jó néhány évvel ezelőtt, én pedig örömmel csatlakoztam.



– Évekkel ezelőtt határoztam el, hogy az ötvenedik születésnapom környékén teljesítem ezt az utat. Ebben csak megerősített nemrégiben egy komoly betegség, amelyen túlestem – teszi hozzá Lovas Attila. – Ezt követően kezdtünk hozzá a konkrét előkészületekhez, az út megtervezéséhez.

Végül május közepén indult el a két vízügyes szakember Saint-Jean-Pied-de-Portba, hogy aztán nekivágjanak a 780 kilométeres gyaloglásnak. Útközben folyamatosan naplót vezettek, illetve rendszeresen beszámoltak élményeikről e-mailben az itthon maradottaknak.

Május 18.

Úton vagyunk, eddig minden rendben. Tegnap átkeltünk a Pireneuson, 1300 méter volt a szintkülönbség és 25 kilométer a táv. Felhős, párás idő volt, de azért láttunk valamit a hegyből. Ma kárpótlást kaptunk, nagyon szép idő és csodás tájak vártak. Mintha Erdélyben jártunk volna. Emlegettük is sokat az erdélyi túracsapatunkat. Sok zarándok van úton, már legalább húszféle nációval találkoztunk, csak még magyarral nem. A szálláshelyek közül a legegyszerűbbeket választjuk. A zarándokmenü finom és elegendő. A test igénye, kényelme kezd háttérbe szorulni, s helyébe lép a lélek, a szellem, a gondolkozás.

Május 21.

Ötödik napja zarándokolunk, eddig minden rendben, bár tudjuk, hogy ez még csak az út eleje. A tűzkeresztségen talán már átestünk. A lábaink még épek, de sok sebes és fájó lábat láttunk már esténként a szállásokon.St Jeans–Roncesvalles– Larrasoana–Cizur– Menor–Puante la Reina– Estella voltak a szálláshelyeink. A legegyszerűbbeket választjuk. Emeletes ágyak, 14-36 fő egy teremben. Nők, férfiak vegyesen, ahogy érkezünk, úgy osszák az ágyakat. Nincs választás. Útközben nagyon szép tájakat, templomokat, épületeket látunk, ma római kori úton és hidakon mentünk át. Zöld a táj, sok az útmenti vadvirág. Gyönyörködünk bennük. Néha szakmázunk. Sok folyót, patakot keresztezünk. Öntözést és kiserőművet is láttunk, no meg egy csatornahidat. Hideg van, talán hétfőn volt 20 fok, egyébként 8-15 fok van, hideg, metsző széllel. Néha csapkod az eső, aztán csodás szivárvány a jutalmunk. Szóval öltözünk–vetkőzünk menetközben. Belejöttünk. A 10 kilós hátizsák már szinte hozzánk nőtt.

Május 25.

Tegnap a csíksomlyói búcsúsokra is gondoltunk, akik ötszázadszor voltak a nyeregben. És persze az Erdélyi Túracsapatunkra… Tegnap a 145 ezres Logronoba érve három szálláshely is tele volt már. Hová menjünk? A jó Isten a Szent Jakab templom melletti plébánia szálló ajtajához vezetett minket. Zörgettünk, s ajtó nyittatott. Kedves fogadtatás, ágy, meleg víz, vacsora és reggeli. A szállás a legegyszerűbb, de jót aludtunk. Most Najeraban vagyunk, nagy szerencsére mind a kilencven zarándok társunkkal egy szobába sikerült kerülni…

Május 29.

Ma értünk a 170 ezres Burgosba. Gyönyörű a katedrális. Tegnap dél óta végre süt a nap. Minden nap egy külön élmény a természetben és a települések műemlékeit csodálva. Mindkettőnknek fáj a lába, de másoknak is fáj, mégis mindenki megy tovább. Mind az öt földrészről vannak zarándoktársaink, már sokukkal ismerősök vagyunk. A korosztály is vegyes. Egy amerikai pár tagjai a 10 hónapos kislányukat a hátukon viszik felváltva. Huszonévesek is vannak, de a többség 50 év feletti. Sok a 60 feletti is, úgy mennek, hogy le a kalappal. Ha fejben eldönti valaki, hogy végigjárja, már csak a tempójától és az idejétől függ, hogy meddig is tart az ő caminoja.

Június 5.

Még nem tűntünk el az Óperenciás tengerben, amelyen át oly sok magyar kivándorolt az Újvilágba, mi még több mint 300 kilométerre vagyunk Santiagotól. Fájós lábbal, olykor szenvedve – mint sok zarándoktársunk – megyünk Santiago felé. Napi 22-30 km a táv, egyik helyről a másikra. Holnap León, a nagyváros a cél. Az egyik legnehezebb szakaszon vagyunk ma túl. Ez csupán 25 kilométeres út, de se falu, se ivóvíz, se árnyék. Ez az eredeti római út, amelyen a szolgák siserehadának kíséretében maga Augustus császár is végigment. Mi csupán egyedül megyünk és a 10 kilós hátizsákunkat sem viszik szolgák. De így van ezzel minden zarándok.

„Magad uram, ha szolgád nincsen!"

Az út már eddig is sokat adott, főleg lelkiekben. Feltöltődünk egy pillanattól, vagy az egész napos megpróbáltatásoktól. Most a nagy melegben való gyaloglás, árnyék nélkül a legnehezebb. Már csak 8 kilométer – mondjuk egymásnak vigasztalásul. Mintha azt mondanánk, hogy menjünk át az út túloldalára az árnyékba. Mások a mértékek már. A 22 kilométer laza nap lesz, a 30 kilométerhez korán kell útra kelni. Ma is korán indultunk. Mi lesz a júliusi, augusztusi zarándokokkal? Mi még zöld tájat és virágokat látunk, és a meleg sem kánikulai.

Június 14.

Palas de Reiből indulunk az utolsó hetünkre. Szerdán érkezünk Santiagoba, ami ide már csak 65 kilométer. A lábunk már nem fáj, vagy nem érezzük, meggyógyították a hegyek. Santiagobol még 3 nap alatt kigyalogolunk a 90 kilométerre lévő Finisterrébe az Atlanti-óceánig, ott ér véget az első zarándokutunk. Legszívesebben már most visszaindulnék St Jeanba gyalog. Csodálatos a camino. Sok emberrel megismerkedtünk, nagyszerű élményeink vannak. A táj, a több száz éves templomok, épületek, hidak, a városok, falvak, a változatos, gyönyörű hegyek, a meseta, az erdők, a földek, a virágok, a földművelés, a szőlők, az olajfák és az öntözési kultúra, mind-mind új élmény. És a helyi emberek! Barátságosak, kedvesek, segítőkészek.

Az utolsó 100 kilométeren alaposan felhígult a társaság, sok a 4-6 napos turista-zarándok. Taxi viszi a csomagjaikat, ők meg egy pici hátizsákkal mennek a lefoglalt hotelba. Ez azért elég kiábrándító, de az üzlet itt is üzlet. A régi, St. Jeanból indult társainkkal úgy keressük egymást ebben a tömegben, mint az igazgyöngyöt a tengerben.

Június 17.

Ma délelőtt Santiagoba értünk. A zarándok hivatalban megkaptuk a compostelát, az oklevelet. Délben a csodálatos Szent Jakab katedrálisban részt vettünk a lélekemelő szentmisén. Mise előtt felolvastak, hogy mely nemzetekből, honnan érkeztek ma. St Jeanból magyarok – ezek mi voltunk. Holnap indulunk tovább Finisterra felé, az Atlanti-óceánhoz, ami még 90 kilométer és három nap.

Az első zarándokutunk véget ért. Buen Camino.

Június 21.

Finisterrába értünk az Atlanti-óceánhoz. Csodálatos volt ez az ÚT, sok-sok örök élménnyel, nagy-nagy lelki és érzelmi feltöltődéssel. Isten tenyerén jártunk.

S hogy legszívesebben rögtön újra indulnának, valóban komolyan mondják. – Nem csak fölösleges kilókat veszítünk egy ilyen úton, de alapjaiban áthelyeződnek a hangsúlyok az életben, ahogy kiszakadunk a hétköznapokból – mondja Lovas Attila. – Letisztul, hogy mi az, ami igazán fontos, s talán kicsit más, jobb emberként térünk haza.

– Számomra valóban spirituális volt ez az út, őseim előtt tisztelegve és az itthon maradottakért, családom jövendő nemzedékeiért is zarándokoltam – teszi hozzá Fejes Lőrinc. – S már most elhatároztuk, hogy jövőre, ha más útvonalon is, de ismét nekivágunk az El Caminonak.

A keresztény zarándoklatok egyik fő célpontja
A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve – Camino de Santiago – után El Caminónak is nevezik) ősrégi zarándokút. A kelta időkben a Tejút szimbóluma volt, és a maival ellenkező irányban járták be a zarándokok. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A legnépszerűbb, Saint-Jean-Pied-de-Port-tól menő francia út 780 kilométer hosszú, és a Pireneusokon való átkelés után, négy nagyobb spanyol várost, Pamplonát, Logronot, Burgost, Leónt érinti, mielőtt eléri a célpontot, Santiago de Compostelát. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja.

KÉPALÁ: Közel nyolcszáz kilométeres zarándokút után Lovas Attila (balra) és Fejes Lőrinc elérte az Atlanti-óceánt.

Azt tervezik, hogy jövőre ismét útra kelnek BEKÜLDÖTT FOTÓ