Riporter kerestetik

Az idősebbek talán még emlékeznek a televízió hőskorának Riporter kerestetik című vetélkedőjére, amely számos, azóta befutott személyiséget adott a tévének. Hát, egy ilyen műsor valószínűleg újból elkelne, mert amit „riporteri tevékenység ” gyanánt látunk manapság, az kétségbeejtő.

 A közszolgálati tévé ma reggelre „az év színházi vitája” néven harangozott be egy programot. (A kaposvári színház 1956-os témájú darabja ürügyén kipattant botrányról van szó.) Gondoltam, egy ekkora eseményről csak illik valamit írni. Ám amit láttunk, az minden volt, csak nem vita. Még beszélgetésnek sem ment el, ami nem csupán a harcosságát veszített jogász professzornak és az eleve nem túl acélos színházi rendezőnek volt köszönhető, hanem javarészt Lakat. T. Károlynak. Igaz, ő csak hozta a szokott formáját, ráadásul tényleg nem az izgalmas kérdéseiért szeretjük.

Apropó, kérdések... Ezek azok, amelyeket ma már alig hallunk . Pontosabban vannak kérdéseknek álcázott valamik, ám olyanok, amelyeknél mindenfajta válasz fölösleges. Vegyünk egy-két példát, Ott van mindjárt sokak „kedvence”, Orosz József, aki – nyilván a közszolgálatiság szellemében – legszívesebben pofán verné a vele egyet nem értő alanyt, Nála szelídebb változat Bánó András, aki viszont le is áll vitatkozni a partnerrel, ha annak más véleménye van. (Verebes István és Bakács Tbor éppen most szerepelt le a Fábry-féle kereszttűz kapcsán..)

 A kereskedelmi tévék reggeli produkciói is szánalmasak. Az egyik csatorna azt hiszi, elég odaültetni valami ismert embert (színész, énekes, bármi), és máris minden rendben. Az eredmény tragikus. A konkurencia egy profival próbálkozik, dehát Havas Henriknél az úgynevezett kérdés csak ürügy arra, hogy vélt vagy valós műveltségét megcsillogtassa. (Feltéve, ha mondjuk nem keveri össze Csollány Szilvesztert Schobert Norberttel. De összekeveri.) S akkor ott van még mind a jobb-, mind a baloldalon egy-két olyan televízió, amelynek alkalmazottai már sokkal inkább tekinthetők pártkatonáknak, semmint tévés újságíróknak.

Szerencsére pozitív példa is akad. Teszem azt a Friderikusz Most című produkció. Tök mindegy, hogy valakinek milyen az ízlésvilága (világnézete), ha szigorúan szakmai alapon nézzüki a dolgot, el kell ismerni, ott tényleg vannak kérdések. Nem akarnék fölösleges részletekbe belemenni, de a recept nagyjából a következő: válassz valami aktuális témát, hívj meg egy okos szakértőt, aztán kérdezz tőle érdekeseket. Ugye, milyen egyszerű?