Hírességek tiszteletbeli mellékállásban

M. Kiss Csaba újra mentős lett. A műsorvezető húsz évvel ezelőtt már dolgozott mentőápolóként, ám mostani státusát annak köszönheti, hogy a Kékfényben az elmúlt másfél évben kiemelten sokat foglalkoztak a mentősökkel. A riporter példája nem egyedi, hiszen a tiszteletbeli címekkel ma már Dunát lehetne rekeszteni. Igaz, ő legalább tett valamit az adott szervezetért, ám a titulusok többsége mögött csupán reklámcélú megfontolások állnak. Nehéz lenne például úgy eldobni egy követ a hazai sztárvilágban, hogy az ne valamelyik borvidék borlovagját találja el. Havas Henriket a badacsonyi gazdák invitálták soraikba, Boros Lajos pedig egyenesen kikötötte, hogy csak akkor vállalja a címet, ha az semmilyen kötelezettséggel nem jár.

A Tankcsapda nevű együttest a tűzszerészek azért fogadták be, mert amikor tavaly októberben három kollégájuk meghalt egy Zámoly melletti homokbányában, a zenekar elsők között nyilvánított részvétet. Ebben az egymásra találásban valószínűleg több a jövőbeni lehetőség, mint a múltbeli érdemeket elismerő gesztus, de még előfordulhat, hogy az együttes „felnő” a feladathoz. Mint tette azt például Jáksó László, aki M. Kiss Csabához hasonlóan szintén a mentősök csapatát erősíti – igaz, kissé furcsa előzmények után.

Az történt ugyanis, hogy az általa vezetett Heti Hetes című műsor kapott néhány „Mentők” feliratú pólót. Ezeket elméletileg szét kellett volna osztani a szereplők között, ám Jáksónak annyira megtetszettek a ruhadarabok, hogy valamennyit megtartotta magának. „Úgy voltam vele, hogy a csapatból amúgy is csak én hordok pólót, jó helyen lesznek azok nálam – emlékezett vissza. – Aztán, amikor elkezdtem ezeket hordani, egyre többen felfigyeltek rá. Egy kicsit örültem is ennek, hiszen sokféle feliratot hurcolunk magunkon, ennek pedig legalább valami értelme is volt. Ráadásul az életemben volt egy szerencsétlen időszak, amikor többet jártam a mentőkkel, mint taxival, így hát valóban úgy éreztem, hogy közel állnak hozzám. Majd egyszer Győrffy Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője megkérdezte, hogy szándékos-e a részemről ez a látványos gesztus, mert ha igen, akkor esetleg meghívnának néhány rendezvényükre. Örömmel tettem eleget a kérésnek, s azóta, ha tudok, segítek nekik. Kevés a pénzük, sok a munkájuk, fontos amit csinálnak, szerintem ez épp elég ok arra, hogy vigyázzunk rájuk. Ha csak egy forint hasznot is hajt a jelenlétem, azt mondom, megérte. Ja, és hogy el ne felejtsem: azóta kaptam tőlük még egy rakás pólót, csak azok már gallérosak...”

Csala Zsuzsa zsaru pályafutása évtizedekkel ezelőtt ugyancsak kissé komolytalanul kezdődött. A Vígszínház színpadán adott elő egy monológot egyenruhában, s amikor ugyanezzel a számmal fellépett egy rendőrségi rendezvényen is, az akkori országos rendőr-főkapitány szóvá tette, hogy miért van még mindig zászlós rendfokozatban. „A parancsnok nem beszélt a levegőbe, mire véget ért a számom, már elkészült a papír a hadnagyi előléptetésről – mondta a színésznő. – Ezután már szinte menetrendszerűen jött a századosi kinevezés, majd az ezredesi rang. Közben persze jártam szerepelni az ünnepségeikre, s ahol csak lehetett, mindenhol hangoztattam, hogy tiszteletbeli rendőr vagyok. Még egyenruhám is van otthon, meg igazolványom. Ha pedig megállítanak az úton, általában jókat beszélgetünk a »kollégákkal«.”

Rékasit az alvilági nehézfiúk fogadták maguk közé

Időnként nem csak hivatalos szervezetek fogadnak be hírességet. Amikor a Rékasi Károly által megformált nehézfiú, Bartha Zsolt eltűnt a legnépszerűbb magyar szappanoperából, a színészt felhívta néhány karcos hangú férfi, és azt mondták, csak egy szavába kerül, s elintézik, hogy visszatérhessen. „Teljesen világos volt, hogy úgy érzik, én őket képviseltem a sorozatban, ezért nagyon rossz néven vették, hogy kikerültem forgatókönyvből – mondta Rékasi. – Arra kértek, csak mondjam meg annak a nevét, aki ezt a döntést hozta. Természetesen nem éltem a felkínált lehetőséggel. Azóta viszont kicsit furcsa érzés, hogy tiszteletbeli maffiózónak mondhatom magam.”

Farkasházy Tivadar igazi címhalmozó hírességek között. Tisztelebeli szóvivője ő a lóversenynek ugyanúgy, mint a sakkszövetségnek, tavaly pedig tiszteletbeli rabnak választották Baracskán, mert egy ottani fellépésük után elérte, hogy a fogvatartottak az előírt 38 centisnél nagyobb képátmérőjű tévét is bevihessenek. A humorista elmondta: azért szereti a „tiszteletbeli” címet, mert így sokkal több ügyet tud képviselni, mintha hivatalos megbízás lenne a zsebében. Ráadásul így talán azt is elhiszik neki, hogy önzetlenül segít. Persze, vannak esetek, amikor az együttműködés furcsán alakul „Volt néhány fellépésünk Hegyeshalmon, s ezután megkaptuk a tisztelebeli határőr titulust – mondta a humorista. – Sőt, kis idő múltán  még a kiváló határőr kitüntetést is megítélték nekünk. Sinkó Péter szerkesztőtársamat ez igen érzékenyen érintette, mivel ő annak idején valóban határőrként szolgált, s amikor az élete kockáztatásával oltotta a tüzet Algyőn, semmit sem kapott. Szinte őrjöngött, amikor megtudta, hogy egy előadásért cserébe mégis hozzá kerül a plecsni...”

Természetesen léteznek olyan együttműködések is, amelyek mögött valódi, kölcsönös elkötelezettség húzódik. Ilyen például az, hogy Gálvölgyi Jánost a Fővárosi Állat- és Növénykert tiszteletbeli dolgozójának választották. A színész szerint annak idején, amikor az állatok örökbefogadási akciója elindult, még csak ismert emberként volt szükség rá, ám ma már úgy jár ki az állatkertbe, mintha hazamenne. „Vannak találkozók, amelyeken részt veszek, én is megkapom a különböző kimutatásokat, hogy tavaly mennyit evett a fóka, és persze minden létező fórumon igyekszem népszerűsíteni ezt a fantasztikus intézményt – jelentette ki a színész. – Mindezt természetesen örömmel vállalom, hiszen nem jár nagy elfoglaltsággal, és egy olyan ügyet képviselhetek, ami közel áll a szívemhez.”