Másfél évszázada éltetik a vadászat nemes hagyományát a Jászkunságban

– Mi volt az alapításkori cél? 
– A vadászat hagyománya régóta létezik a térségben, a redemptio, a kiegyezés, majd a millennium időszaka volt az, amikor sok minden előtérbe került; megkezdődött a paraszt polgári réteg kialakulása, s a közben meghozott vadászati törvény nemcsak földtulajdonhoz kötötte a vadászati jogot, hanem bérbeadási lehetőséget is biztosított. A város mocsaras területén a lecsapolás megtörtént, a Kunlapos felszabadult, a jó minőségű réti talajokkal a gazdálkodás színvonala rengeteget javult – ez volt az egyik ok, a másik, hogy megépült a vasút, így a város határában megtermelt minőségi gabona- és állattenyésztési termékekkel be tudtak kapcsolódni a nemzetközi piac feltételeibe a karcagi gazdák. Ebben az időszakban több helyen alakult már vadásztársaság, ennek mintájára jött létre a karcagi is – sorolja Hubai Imre Csaba. 

– Nagyon jellemző volt akkor itt is a debreceni hatás, hiszen a cívisvárosban előbbre volt sok minden, az ott tanult diákok hazatérte után a karcagi gazdák előtt is kinyílt a világ, a polgári értékrend szerinti dolgok előtérbe tudtak kerülni. A társaság elnöke vezetésével kiemelt figyelmet fordított a vadtenyésztésre is, ahogy ezt teszi a mai napig is. 

 Az akkori vadászszövetség elindította a fácánnevelést a liget környékén, később a város határában több helyen voltak olyan erdőterületek, ahol fácánnevelés és -vadászat folyt. Kiemelten a Kenderessel közvetlen határrészeken történtek fejlesztések, közös vadászatok.

Elődeink nagy gondot fordítottak a természetvédelemre, amit a Karcagi Vadászszövetség alapszabályában is előírt. Meghatározták a vadászati igényeket, lehetőségeket, amelyek a mai vadászati törvényben is fellelhetőek. A két háború közötti időszakban nagyon komoly fejlődésen ment keresztül a vadászat kultúrája, 1945 után országszerte újraalakult a vadászás. Karcagi vadászok kiemelkedő eredményt értek el az 1970-es években, a társaság nagymértékben fejlődött, egyik kiemelt dátuma ennek az 1974-es Vadászati Világkiállítás, amikor százéves évfordulónkat is megünnepeltük, ekkor már a Karcagi Nagykun Vadásztársaság nemzetközi híre is megnőtt. 

– Ezek a tudatos vadgazdálkodás sikerei voltak? 
– Igen, ez nagyon komoly vadgazdálkodásra utal, ami azt eredményezte, hogy az ide érkező bérvadászok mindig jó eredménnyel zártak. Ma is jönnek olasz, német, osztrák, svájci, angol és ír vadászok, de a kelet-európai országokból is érkeznek, így nemzetközi lett társaságunk. 

Ez azt is jelenti, hogy a vadászat olyan kiegészítő szabadidő-eltöltés lett, ahol nem a rendszeres, nagy szerigényű vadászatok kerültek előtérbe, hanem minden vadász a saját igényének, baráti körének megfelelően hív vendéget, vagy megy vendégségbe, tehát kiterjedt a létszám, illetve a vadászati lehetőség. 
– A vadászok mennyire figyelnek a környezetre? 
– A vadgazdálkodás és a vadföldgazdálkodás kiugróan magas színvonalon történik Karcagon, így fenntartható a társaság működése mindazzal a polgári értékrendekkel együtt, aminek ma is tulajdonosai vagyunk. Az, hogy egyre több fiatal tagunk van, annak is köszönhető, hogy sokat fordítunk a gyermekek esetében a természet megismertetésére, szeretetére, erre lehetőséget biztosít az évenkénti Őzhívó tábor. Legtöbbször a táborozókból felnőttként többen vadászok lesznek, így elmondhatom, több háromgenerációs vadászcsaládtagunk van. A vadetetés évi 365 napos teendő, és fő feladatunknak tekintjük, hogy a 180 hektár vadföldön megtermeljük a takarmányt, amit a téli etetés során felhasználunk. Több mint 30 vadetetővel rendelkezünk a határban, és vízellátás fejlesztésére is nagy gondot fordítunk, harminc helyen tudjuk biztosítani a csatornákból a folyóvizet, de itatókat is létesítettünk a törzsállománynak. 
– Mi a titka a 150 év folyamatos jelenlétnek? 
– Az, hogy mindig megfelelő kezekben volt a társaság. A Nagykunság valamikor önálló autonómia volt, és a kun nemzettudat, a hagyományőrzés mind az összetartozás erejét jelenti ma is, hiszen tagjainak nyolcvan százaléka karcagi származású, még akkor is, ha munkája kapcsán elkerült, de mi befogadjuk. Ilyen szempontból a vadászbálokat említem, ez mindig olyan összejövetel, ahol a vadászok találkoznak azokkal, akik érdeklődnek a közösség dolgai iránt, s közben jótékony célra is gyűjtünk. Ez a titok, és remélem, a következő évtizedekben is elmondhatjuk majd ezt. 
– Már elkezdődtek a jubileumi ünnepségek. Mikor lesz a következő? 
– Május 1-jén 9 órától a karcagi Múzeumparkba várjuk vadásztársainkat és mindazokat, akik érdeklődnek társaságunk és a vadászat iránt. A nap során lesznek művészkiállítások, régi és mai vadászati eszközök, tárgyak, fotók bemutatása, trófeamustra, „Vadkaland” közönségtalálkozó, gyermekfoglalkoztató, lézeres lövészet, katonaságbemutató sátor is.