Az úttól távol, egy jászkunsági erdő mélyén bukkantak rá a különös épületre

Szép, ugyanakkor elgondolkoztató fotókat tett közzé az interneten a Jászberénnyel szomszédos Kerekudvarról Nagy Tamás fotográfus, a Lehel Vezér Gimnázium művésztanára, a Jászok Egyesületének tagja. 

Elmondása szerint legalább húsz-huszonöt éve látogatja, fotózza a környéket, ahol egykor a Gosztony család egykori kastélya volt az első számú „látványosság”. Közben a szeme előtt pusztuló épület közelében fedezett fel az erdőben egy másik érdekességet, mostani fotósorozatának tárgyát.

– Pár éve véletlenül akadtam a romantikus kis kápolnára és egyből beleszerettem. Most azért látogattam oda, mivel Bugyi László barátommal, vagy ahogy sokan ismerik, Gurigával fotóztam a Jászok Egyesülete számára a Jászság kápolnáit és keresztjeit. Mivel egykori kedves munkatársam, Lukácsiné Tábori Eleonóra, a Szent József Technikum hitoktatója gondozza az épületet, így az úttól jó százötven méternyi gyaloglás után az ő révén juthattunk be a mára magányosan álló kápolnába is. Tőle tudom, hogy a jelenleg a jászberényi főtemplomhoz tartozó istenházában ma is évente van búcsú, amin még mindig sokan vesznek részt. A kápolna mellett jó pár síremléket is felfedeztünk, melyek a Gosztony-család tagjainak nyughelyét jelzik. Ezeket lényegében senki nem gondozza, állagmegóvás hiányában némelyik már le is dőlt. Érdemes volna akár egy pályázati támogatás révén megmenteni őket, ha másért nem, kegyeleti okból. De ezért is érdemesek a megőrzésre, mert hozzátartoznak a környék színes históriájához, a helyi történelemhez is. Az elpusztult kastély egykori tulajdonosaihoz annyi kötelék fűz csupán, hogy édesapám osztálytársa volt Gosztony Ernő, aki az utolsó örököse lehetett volna a kastélynak – mondja. 

– E sorok írója évtizedekkel ezelőtt néhai Farkas Mátyás jászberényi apát-plébánossal járt először az akkor még álló Gosztony kastélynál. Az apát úr hozatta először rendbe az addig ebek harmincadján álló kápolnát, miután kizárta onnan az addig az oltár előtt turkáló disznókat. A háború után államosított, majd a téesz kezelésében levő, végül magántulajdonná lett kastély nagytermében egykor még ott állt az a Gosztony címeres szép majolika kályha, amit az apát szeretett volna a plébánia tanácsterme számára a megőrzés szándékával megvásárolni. A kályhát válaszul rövid időn belül szétverték, s az épület is évről évre rosszabb állapotba került. A Gosztony Ernővel tett utolsó látogatásomkor már romként viszont látott kastély ugyan a 2005-ben Virág Zsolt által megjelentetett kastélylexikonban még leromlott, de álló épületként szerepelt, mára teljesen az enyészeté lett. Ezzel a kápolnát leszámítva Kerekudvaron az utolsó emléke is eltűnt egy, a vármegyénk életében egykor jelentős szerepet vivő családnak, melynek tagjai a Jász Múzeumot többek között olyan jelentős, ma is ott látható műtárgyakkal gazdagították, mint a kivégzett francia királynénak, Marie Antoinette-nek, és Napóleon császár hitvesének, Mária Lujzának az ékszerei.