Szolnokon lelt rokonokra a Bangladesben rejtegetett fiú

— Nagyon nagy öröm, hogy Márk végre hazajöhetett és találkozhattunk — árulta el a szolnoki Kovács Lajos, aki a fiú édesanyjának unokatestvére. — Az egész család várta már ezt a pillanatot. Sok időbe telt, mire végre újra láthattuk őt. Csak nagyon sajnáljuk, hogy pénteken vissza kell mennie Torontóba. Ilyen rövid idő alatt nem lehet bepótolni huszonöt évet — tette hozzá a férfi.

A barátok is szurkoltak a bangladesi fiúnak

A Magyar Rádió stúdiójába érkezett egy levél Márk Kanadában élő barátitól. Mint azt leírták, nagyon örülnek neki, hogy ennyi év után mégis sikerült Márknak találkoznia az édesanyjával, és rokonaival. Egyetlen dolgot sajnálnak csak, hogy nem tudják személyesen is átélni azt a hatalmas boldogságot, melyet most ő érezhet. Annak azonban örülnek, hogy Chris elkísérte a fiatalembert erre a számára fontos útra.

— Nagyon kicsi volt, amikor utoljára láttam. Amikor Márk hatéves lett, az édesapja elvitte magával szülőhazájába, Bangladesbe — kezdte a ma már 31 éves Márk történetét Kovács Lajos. — Tizennyolc éves korában pedig elköltöztek Torontóba, Márk ott járt iskolába, és a mai napig ott él. Ez idő alatt nem nagyon tartotta a kapcsolatot édesanyjával, rokonaival. Egy kedves barátjának köszönhetően azonban most mégis visszatért szülőhazájába. Abba, hogy annak idején az édesapja miért tartotta távol Zsuzsától, nem szeretnék belemenni. A lényeg az, hogy most újra itthon van, ha csak rövid ideig is. Bízunk benne, hogy mostantól gyakrabban találkozhatunk majd vele, és megismerhetjük a gyönyörű feleségét is.
Az első években még rendszeresek voltak a levélváltások anya és fia között, de ahogy telt az idő, egyre kevesebbett hallott Zsuzsanna a fiáról.

Márk tíz éves korától kezdve kereste az édesanyját, hiszen találkozni szeretett volna vele, azonban apja nem nagyon árult el semmit magyarországi életükről. Több levelet is küldött az édesanyjának, de nem sok sikerrel. Miután senki nem hallott a gyerekről éveken át semmit, egy idő után a Vöröskereszttel is kerestették. Évekkel később Márk egyik magyar származású, Kanadában élő jó barátjának, Papp Christian-nak köszönhetően a levelek eljutottak a torontói sajtó mellett a magyarországihoz is.

Emellett az egyik magyar rádió is részt vett az édesanya és a fiú keresésében, és végül a fővárosban sikerült találkozniuk.
— Az egyik Szolnokon élő rokon hallotta meg a rádióban azt a felhívást, melyben Márk kereste az édesanyját — árulta el Kovács Zsolt, Lajos fia, aki helyet biztosított a megyeszékhelyen a találkozásnak. — Ekkor indult el a lázas szervezés, míg végül Márknak sikerült Zsuzsával telefonon beszélnie. Ezután pedig létrejött a személyes találkozás is.

Mint azt az egyik riportból megtudtuk, Márk többször próbálta keresni anyját, ám édesapja ebben nem nagyon támogatta, semmit sem mondott neki a múltjáról. A fiú hatéves koráig tökéletesen beszélt magyarul, ám az elmúlt huszonöt évben ezt a tudását már elveszítette. Mint azt az egyik tévécsatornának elmondta, igyekszik rövid idő alatt ismét megtanulni magyarul, hogy édesanyjával és rokonaival sokkal könnyebb legyen kommunikálni. Azt is hozzátette, ahogy amikor Pesten járt, elő-előjöttek belőle emlékképek abból az időszakból, mikor még Magyarországon élt.