Utazik a magyar?

Nem tudni hány potyautas képzelte már magát a jegyellenőr helyzetébe, amikor épp "tetten érték". A bliccelők egy része nem ellenkezik, tudomásul veszi, hogy lebukott vagy úgy gondolja, hogy potyázott már annyit, hogy kifizesse a pótdíjat. Ez így tisztességes, jogosan háborodnak fel a "potyásokon" azok, akik drága pénzért megvették a jegyet, bérletet. Érthetetlen viszont, hogy van, aki nem riad vissza a tettlegességtől vagy esetleg "csak" trágár szóval támad az ellenőrre, amiért az a munkáját végzi.

Bár a fővárossal ellentétben megyénkben még csak elvétve fordul elő fizikai erőszak az autóbuszokon, azért nagy valószínűséggel hasznos lenne, ha gyakoribbá válna a rendőri intézkedés vagy az ellenőröknek lennének olyan jogosítványaik, melyeknek köszönhetően hatékonyabban tudnák végezni munkájukat.
Célszerű lenne szem előtt tartani mindenkinek, hogy az ellenőrök is emberek, nem pedig vérmes fenevadak. Aki pedig felszáll az autóbuszra az voltaképp utazási szerződést köt a szolgáltatóval,  mely során jogokat szerez és kötelezettséget vállal. Másrészt az országos utazási feltételek is tartalmazzák, hogy az utasnak együtt kell működnie az ellenőrzés során. Aki ezt nem képes elfogadni, jobban tenné ha gyalogosan indulna útnak vagy más közlekedési eszközt használna.
Hiszen senkinek nem a pótdíj-, hanem a jegybevétel növelése és a bliccelők kizárása a cél. Hiszen a bevételekből lehet azután fejleszteni, modernizálni, melynek célja végső soron az utazók kiszolgálása, kényelmük biztosítása.