Mindig is érdekelte az emberi test működése a fiatal szakembert

Talán első hallásra meglepő, hogy végül a patológia mellett döntött, ám neki erre rendkívül egyszerű a magyarázata.

— A patológia igazán érdekes és sokszínű — mondja. — A legtöbben még mindig úgy gondolják, hogy a munkánk egyenlő a boncolással, valójában azonban manapság ez már a munkaidő alig húsz százalékát teszi ki. A többi jórészt kórszövettan, ami óriási segítséget jelent a többi szakterületen dolgozó kollégáknak.

A fiatal szajoli orvos jelenleg rezidens idejét tölti a Hetényi kórház patológiáján. Választásával igazi „csodabogárnak” számít, hiszen évfolyamából az ország összes egyetemét beleértve is csupán hárman döntöttek hozzá hasonlóan.

— Annak idején már arról is nagyon nehezen határoztam, hogy az orvosin tanuljak-e tovább — emlékszik vissza. — A szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban Pafféri Elemérné szerettette meg velem a kémiát és biológiát, az tehát egyértelmű volt, hogy ezekkel a tárgyakkal szeretnék foglalkozni. Az orvosi egyetem kézenfekvőnek tűnt, ám én egy oltástól is rosszul voltam. Végül hét helyre adtam be a jelentkezésemet, s azért választottam mégis a Szegedi Orvostudományi Egyetemet, mert az emberi szervezet működése iránti érdeklődésem legyőzte az alkalmasságomat érintő fenntartásaimat. Ugyanakkor gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a betegek fájdalma túl közelről érint, így olyan szakterületet kerestem, ahol nem találkozom velük közvetlenül. Döntésemben az is közrejátszott, hogy Szegeden nagyon jó a patológia oktatása, ezt bizonyítja az is, hogy a három új rezidensből ketten ott végeztünk.

Melinda következő meglepőnek tűnő döntése az volt, hogy a kitűnő hírű szegedi patológia helyett Szolnokot választotta.

— Ennek rendkívül egyszerű okai vannak — mondja mosolyogva. — Egyrészt a családom itt él Szajolban, így otthon lakhatok. Másfelől az egyetemi évek alatt már bekéredzkedtem ide a patológiára, így tudtam, hogy szakmailag és emberileg kitűnő kollégák közé jövök, ha Szolnokot választom. Krasznai tanár úr vezetése alatt rendkívül sokat tanulhatok, a kevés orvos és a sok munka ellenére az itt dolgozókra mindig számíthatok, ha kérdésem van. Dr. Krasznai Géza, dr. Lippai Norbert és a többi kolléga, szakdolgozó is szeretettel fogadott, ráadásul ők nem csak nagyon sokat tudnak, de szívesen át is adják ezt a tudást. Eleinte csak néztem a boncolásokat, mostanra azonban már önállóan is végezhetem felelős orvos kontrollja mellett. A szakmai fejlődésemet az is segíti, hogy a kollégák szólnak, ha ritka, tanulságos kórszövettani-, vagy boncesettel találkoznak. Érdektelen kórboncolás nincs, a tünetek és a kórlefolyás tükrében mindegyik hasznos tanulsággal jár a klinikus és a patológus számára egyaránt.

A boncolások mellett a hisztológia (szövettan) a legnagyobb területe egy patológus munkájának. A minták értékelésétől a beteg egész további terápiája függhet, így ez óriási felelősséget jelent. Ráadásul a molekuláris biológia óriási léptékkel fejlődik, ezért nem könnyű frissen tartani a tudást. Érthető módon Melinda kevés szabadidejét is jórészt a szakirodalom nyomon követése tölti ki.
S hogy mi lesz néhány év múlva, ha a szolnoki kórházban megszerezhető tudást, gyakorlatot már magába szívta? Bár egyre kevesebb a patológus, tehát a jó szakember keresett itthon és külföldön egyaránt, a fiatal szajoli rezidens egyelőre nem vágyik messzire. Mostani terveiben sokkal inkább szerepel a Hetényi kórház, mint más egészségügyi intézmény. Hogy azután ez mennyit és mennyiben változik később, azt az évek döntik el.

Ki is a rezidens?

Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerben jelöltként (rezidens, gyakornok) az vehet részt, aki felsőoktatási intézmény által kiadott, megfelelő végzettséget igazoló oklevéllel rendelkezik, alapnyilvántartásba történt felvételét igazolja, és sikeresen felvételizett a rendszerbe.

Idén januártól változott a rezidensképzés törvényi háttere, mely olyan feltételeket tartalmaz, ami a rezidensek számára nehezen elfogadható. Ezért szükség lenne a törvény mielőbbi módosítására.

R.Á. -->