Az idős ember kezében lévő vasvillába csapott a villám

— Nem vagyok félős, de a pókoktól egyenesen rettegek — kezdett bele a szolnoki Edit. — Ha meglátok egy nagyobb fajtát, máris leizzadok. Egyszer volt úgy, hogy amikor reggel felébredtem, a fejem fölött tíz centire lógott egy nagy pók. Akkorát sikítottam, hogy apukám rögtön meghallotta. De amíg felért az emeletre, az számomra egy örökkévalóságnak tűnt. Megmozdulni nem mertem, mert féltem, hogy rám mászik — osztotta meg velünk történetét Edit.

Persze akadnak olyan emberek, akik a sokak által kedvelt, háziállatként tartott állatoktól félnek. Így a lovakkal és a kutyákkal sem szimpatizálnak.
— Kiskorom óta félek a kutyáktól — kezdett bele László. — Ennek az oka az lehet, hogy egyszer kint fogócskáztunk az utcán, és a szomszédom kutyája ettől teljesen bevadult. Amikor a gazdája próbálta lecsillapítani, akkor beleharapott a bokámba. Olyan pánik fogott el, hogy az ismerős, barátságos eb ennyire megvadulhat, hogy azóta tartok a kutyáktól. Senki nem tud meggyőzni azzal, amikor azt mondja: de ő senkit nem bántana sosem — mesélte László.

De nem csak ez az egy fóbiája van. Elmesélte, hogy a lovakkal is hadilábon áll, ugyanis gyerekkorában az egyik állatkertben egy megvadult lovat látott. A szemei előtt a mai napig ott lebeg, amikor a ló nyerített, a kerítésnek ugrált és vágtázott körbe-körbe. Azóta, ha lovak közelébe kerül, sose áll melléjük, nehogy beléharapjanak vagy épp rúgjanak.
Nem ritka az sem, amikor valaki a madarakat tartja ősi ellenségének és amint meglát egyet, fejvesztve menekülni kezd.

— Nem tudom miként alakult ki, de ha meglátok egy madarat, rögtön elfutok a közeléből — mesélte Rita. — Volt egy olyan incidensem, amikor egy galamb leszállt mellém, miközben a padon ücsörögtem. Mondanom sem kell, azonnal felpattantam és továbbálltam. De szerencsétlenségemre a madár repült utánam. Olyan idegesség és gyomorgörcs fogott el, hogy hirtelen még el is sírtam magam. Csak akkor nyugodtam meg, amikor bemenekültem egy boltba — szögezte le.
De nem csak az állatok okozhatnak kellemetlen perceket számunkra. A leggyakoribb fóbia ugyanis a tériszony.

— Félek a magasban — említette Viktor. — Olyankor lesápadok, izzadok, a szívverésem is felgyorsul. De épp ezért szeretek a magasban lenni, mert különben, ha nem félnék, nem lenne izgalmas felmászni ilyen helyekre. Annak könnyű, aki nem fél a magasságtól. Szeretem a kilátókat, voltam már az Eiffel-toronyban is, repültem vitorlázórepülővel, de a kezdeti stressz után mindig megnyugodtam — fűzte hozzá. Ám ő inkább felgyalogol a nyolcadik emeleti lakásába, minthogy liftbe szálljon.

— Nemhiába van ez így — mondta. — Óvodás voltam, amikor beragadtam anyukámmal a liftbe. Hiába nyomtuk a vészjelzőt, senki nem sietett a segítségünkre. Kiabáltunk, dörömböltünk a lift ajtaján, de semmi. Nagyon féltem, már szinte légszomjat kaptam a bezártságtól, amikor végre valaki meghallotta, hogy baj van, és küldött segítséget. Röpke háromnegyed órát voltunk a liftben. Naná, hogy ezek után soha többé nem szálltam liftbe, és inkább a gyaloglást választottam — zárta szavait.

Sok ember életét viszont az égi jelenségek keserítik meg. Így van ezzel a szolnoki Tímea is, aki, ha dörög az ég és villámlik, a takarót a fejére húzza.

— Dédipapám úgy halt meg, hogy a vasvillába, amit fogott, belecsapott a villám. Mikor ezt elmesélték nekem, azóta félek. Ha dörög és villámlik az ég, képes vagyok bebújni a takaró alá, hogy ne is lássam a fénycsóvát. Képes vagyok lemondani bármilyen találkozót, ha a villámlás közbeszól. Egyszerűen nem merek kilépni olyankor a házból, mi több, még ott is félek — fűzte hozzá Tímea.

A fóbiák pontos oka nem ismert

— A fóbiák lényege: túlzott, irracionális félelem bizonyos tárgyaktól, állatoktól, jelenségektől, helyzetektől — mondta dr. Bagi Mária, a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Pszichiátriai Gondozójának vezető főorvosa. Az érintett személy tisztában van félelme eltúlzott voltával, de kontrollálni nem tudja. Úgy védekezik ellene, hogy a helyzetet elkerüli. Amennyiben elkerülnie nem sikerül, heves szorongással reagál. Jellemzően gyermek-, vagy fiatal felnőttkorban kezdődnek. A fóbiák pontos oka nem ismert. A korszerű agyi képalkotó eljárások, idegkémiai kutatások egyre több adatot szolgáltatnak a szorongásos zavarok megértéséhez.

A pszichológiai magyarázatok, elméletek döntően két csoportba sorolhatók. A klasszikus lélekelemző módszer az elfojtott késztetések, feszültségek kerülő úton, tünetekben való megjelenését látja bennük. Következésképp a kezelésben ezeknek a lelki sérüléseknek, lelki védekező módszereknek feltárására helyezi a hangsúlyt. A másik, viselkedésterápiás irányzat hibás tanulásról, helytelen gondolkodási sablonokról beszél. Ezek megakasztása, kioltása, mintegy újratanulás a cél — mondta dr. Bagi Mária.