Bulvár

2011.03.05. 08:31

Moccanni sem mert, mikor kalasnyikovot nyomtak a fejéhez

A jászberényi Csáki Tibort január óta az idei Budapest—Bamako Rali népes mezőnye már csak úgy ismeri, mint a futam MacGyvere, hiszen nem volt olyan helyzet, hogy valamilyen műszaki megoldással ne segített volna a bajba jutott versenyzőkön.

Banka Csaba

Gyakorlatilag egy jutalomtúrát teljesíthetett az idei 9300 kilométeres túrán Mali fővárosa, Bamako felé a Beer Team csapata Mercedes mikrobuszával, miután 2009-ben a nyertes csapat szervizautójaként kiérdemelték a nevezési jogot. Pályázniuk kellett, és egyfajta „utasellátó” csapatként neki is vághattak a túrának. A jászberényi Csáki Tibort, illetve a kisoroszi Vanyák Lászlót keresték is rendesen a csapatok az út során.

No, nem csak azért, mert nevükhöz hűen mindig találhattak náluk némi hideg sört az afrikai hőségben megfáradt csapatok tagjai. Azért is hozzájuk fordultak, mivel náluk állt rendelkezésre az elektromos berendezések működtetéséhez 230 volt. Meg persze Csáki Tibi szerelőtudásának, nem kevésbé leleményességének mindig volt haszna.

— Mindig van B verzió, ha az első próbálkozásra nem sikerül valamit megszerelni — mondta Tibor, visszaemlékezve a januári nagy túrára. — Sokat tanultam ilyen szempontból az Afrikában élő emberektől. Ott még a legapróbb dróthuzalnak is értéke van, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy mire lesz jó az út során.

A verseny végén egyébként az állandó segítségnyújtás okán átvehették a „Bozót Hőse” különdíjat. A leleményessége, illetve a mindent megjavító leleményessége okán pedig meg is kapta a „Bamakó MacGyvere” nevet a versenyzőktől. Ugyanakkor nem csak a műszaki problémák alkalmával segített.
 — Mauritániában nem érzékeltünk olyan veszélyt, amire a külügyminisztériumi figyelmeztetés miatt számítottunk. Az persze tudtuk, hogy az országban éjszaka nem szabad közlekedni, nehogy el- vagy kirabolják az embert. Természetesen adódott olyan helyzet, amikor nem lehetett kikerülni, hogy autóba üljünk. Egyik lengyel versenyzőtársunk súlyos sérülést szenvedett egy balesetben, az orvosok pedig úgy döntöttek, hogy azonnal indulni kell. A hivatalos mentőautó azonban elromlott. Kipakoltunk hát egy M2-es teherutót és azzal indultunk útnak. A legközelebbi kórház azonban 500 kilométerre volt. Egy katonai ellenőrző pontnál megállítottak, és egy ideig feltartóztattak minket. Egész pontosan az ablakon át az orrom elé nyomták a kalasnyikov csövét, úgy ellenőrizték teherautónkat. Végül gond nélkül mehettünk tovább. Az alapvető élmény Afrikából azonban nem ez, hanem az, hogy az emberek rendkívül vendégszeretők és boldogok. Helyenként óriási a szegénység, mégis csak mosolygó arcokat lehet látni.

A csapat összesen másfél tonna ruhát, játékokat, kisebb használati eszközöket vitt adományként az afrikai országokba.
— Afrika szívében megálltunk egy kis faluban, ahová korábban is vittünk már adományokat. Igaz, hogy két éve nem jártunk már arra, mégis megismertek az emberek és nagy lelkesedéssel fogadtak. Nem csak azért, mert ismét vittünk adományokat, hiszen máshol megállva is hasonló vendégszeretet tapasztaltunk. Már a verseny után, Donga földön például, a világtól teljesen elzárt kis közösségben kis ünnepséget tartottak a falu lakói, amikor megérkeztünk hozzájuk. Természetesen jövőre is ott szeretnénk lenni a túrán.

A csapat kalandsorozata azonban itt nem ért véget. Ha kíváncsi arra, milyen extrém kihívások vártak a magyarokra, elolvashatja az Új Néplap szombati számában!

Banka Csaba Mindent meg tudott szerelni MacGyver -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!