A püspök, akinek műveit a fél világ olvassa

E kötet kötelező olvasmány volt az akkori magyar középiskolákban, de szerzőjének számos egyéb művével egyetemben külföldön ma is népszerű, mint a fiatalság nevelésének kézikönyve. Azt már kevesebben tudták, hogy írója, Tóth Tihamér veszprémi püspök, író, egyetemi tanár, az előző évszázad egyik legjelentősebb magyar katolikus személyisége városunkban született, innen indult fényes tudományos pályája.

A későbbi tudós püspök 1889-ben látta meg a napvilágot Tóth Csongor Mátyás takarékpénztári igazgató és Brisztella Anna gyermekeként. Fiatalon félárvaságra jutott emiatt négy testvérével együtt özvegy édesanyja nevelte fel. A gimnázium hatodik osztályáig Szolnokon járt iskolába, majd középiskolai tanulmányait Egerben, már mint kispap a ciszterci rend gimnáziumában fejezte be.

Innen került a budapesti Központi Szemináriumba, majd kiváló tanulmányi eredményei alapján a bécsi Augustineumba, az I. Ferenc által alapított papneveldébe. Pappá szentelése utáni első miséjét 1911. július harmadikán Szolnokon, a Ferencesek templomában, a mai belvárosi Nagytemplomban mondta, majd még abban az évben a bécsi hittudományi karon teológiai doktorrá minősítették.

Szolgált Hevesen, Gyöngyösön, tanított az egri teológiai főiskolán. A háború alatt tábori lelkészként megjárta a szerb és az orosz frontot is. Hazatérése után töretlenül ívelt fölfelé a pályája, 1921-ben pápai kamarás és egyetemi magántanár lett, míg végül 1925-ben nyilvános rendes egyetemi tanárrá nevezték ki.

Kiváló szónok és író vált belőle, ennek köszönhetően ő lett az első olyan katolikus személyiség, akinek szentbeszédét közvetítette a magyar rádió. Egyházi pályáját veszprémi püspökké történt 1939. márciusi kinevezése koronázta meg, de váratlan halála miatt hivatalát csak két hónapig tudta ellátni. 

A budapesti Kerepesi temetőben nyugszik. Világhírt irodalmi munkássága szerzett neki. Műveit 16 nyelven öt világrész olvasta, 1936-ban 23 kötetben adták ki összegyűjtött munkáit. Temetése napján így emlékeztek meg róla a rádióban: „Igaz nemzetoktató volt, tízezrek lelkipásztora és milliók tanítómestere... Egy hitben béna világot ismét hinni tanított, egy egész új férfigenerációt oktatott tüzes lélekkel imádkozni, s a magyar ifjúságban új lángokat gyújtott, a jellemes és tiszta férfiúság lelket edző lángjait.”

A püspök könyveit tizenhat nyelvre fordították le

A magyarországi egyház joga vagyonához és a szekularizáció (Eger, 1914)
Az élet értelme és a szenvedés (Budapest, 1914)
Levelek diákjaimhoz (Budapest, 1919)
Az intelligencia lelki gondozása (Budapest, 1923)
Dohányzol? (Budapest, 1923)
Ne igyál! (Budapest, 1923)
A tiszta férfiúság (Budapest, 1923)
A művelt ifjú (Budapest, 1924)
A jellemes ifjú (Budapest, 1925)
Hiszek egy Istenben (Budapest, 1932)
Krisztus diadala (Budapest, 1942)
Tóth Tihamér összegyűjtött munkái 1-22. (Budapest, 1935-1938)