Titokzatos alagút után kutatnak a város alatt

– A legenda szerint a kenderesi határban a mocsárban egy orosz T34-es harckocsi süllyedt el, de nem találunk olyat, aki látta, csak olyat, aki hallott róla valakitől, de száz százalékig kizárni nem lehet – mondja Turi János, akivel a Horthy-kastélyhoz kötődő legendákról beszélgettünk.
A háború után a kastély pár évig üresen állt, a tolvajok teljesen kifosztották. Voltak, akik a kocsi feljárótól a vasútállomásig épített alagutat keresték, voltak, akik az elfalazott, titkos részekben lévő kincseket. Találtak is egy elfalazott helyiséget, ahol porcelángyűjtemény és ruhák voltak, melyek nyom nélkül el is tűntek. Az alagút legendája engem is érdekelt, annál inkább, mert a háború után édesapám a hasonló korú gyerekekkel hetekig kopogtatta a kastély falait, de nem találták meg.

Az állomáson kialakított kormányzói elkülönített rész a mai napig beazonosítható, de alagút nyomait ott sem látni. Amikor a nyolcvanas években a kastély tetőszerkezetét felújították, találtak egy elkülönített részt, ahol Horthy Jenő, Miklós testvérének dolgaira bukkantak. Jenő imádta a lóversenysportot, komoly angol telivér tenyészete volt, s nemzetközi hírű vadászként Afrikát is többször megjárta. Egy alkalommal Kittenberger Kálmánnal is vadászott. A padláson találtak egy afrikai vízilóagyart és egy víziló preparátumot, aminek évek múlva akadtam a nyomára. Szerettem volna a férfitől hazahozni a trófeákat a múzeumba, de nem sikerült – mondja a kutató, aki elárulta, Kenderesnek van egy másik titkos alagút legendája is.

A dombra épült református templom és a régi pálos szerzetes rend épülete (ma a családsegítő van benne) közötti alagúté. Cseh Géza és Szikszai Mihály könyvében meg is írta ezt. A legenda szerint az alagút egyik ága a pálos szerzetesi épülethez, a másik egy északra fekvő kúriához vezet, s az alagút középe alatt – ma a 4-es főút megy itt – van egy terem, ahol ég egy örökmécses a Kóvári család emlékére. S hogy igaz-e, nem tudni, de a családsegítő épületében évtizedekkel ezelőtt találtak egy beszakadt üreget, amit befalaztak.

– Amikor a családsegítő vezetője voltam, üresen állt az épület. Mondták, nézzem meg, jó lenne-e a családsegítői célokra. A pince aránytalanul pici az épület nagyságához képest, így én is nekiálltam kopogtatni a falát, de nem találtam meg az alagutat.

Lehet, hogy hamar feladtam – jelenti ki a kutató, akivel együtt indulunk el a Borházhoz, mely magántulajdonban van.
– Hogy mikor épült, mi célt szolgált, pontosan nem lehet tudni – magyarázza Turi János, aki érdeklődéssel várja, mit fogunk látni, még ő sem volt bent. – Annyit tudunk, hogy Kenderesen nem pincékben, hanem borházakban tárolták a bort. Ez a bástyaszerű kőépület azonban, ami a Horthy-birtok végében volt, biztos, hogy őrház volt, hiszen még láthatóak a lőrések – mondja, miután Kovács Imréné, a borház jelenlegi tulajdonosa megengedte, hogy benézzünk az épületbe.

Szeretné, ha valaki felújítaná

– Mi 1980. február 16-án költöztünk ebbe a házba, aminek a portáján áll a borház. A szomszédban laktak a szüleim, így gyerekkoromban sokszor játszottam itt – mondja Kovács Imréné. – A nagyszüleim elmondása szerint nem bort tároltak itt, hanem a Horthy birtok őrei voltak benne. Amikor magántulajdonba került, nagymamámék is laktak benne, míg a családi házuk felépült. Van az épületben egy pince, egy középső rész, ahonnan fel lehetett menni a teraszra. Ott lehettek a megfigyelő állások – magyarázza Ica, aki 1992-ben az önkormányzatnak felajánlotta, vegyék át a borházat. Nem tartottak rá igényt, azt mondták, nem műemlék, nyugodtan lebonthatom. Én ezt nem tettem meg, jó lenne egy olyan szervezetet találni, aki felújítaná és látogathatóvá tenné az épületet – mondja Kovács Imréné Ica.