Szükségünk van példaképre

 A városunkból származó munkásfiatal, a most már boldogként tisztelt Sándor István nevét a jövőben szülővárosa említése is kísérni fogja. Ahogy Páduát, Assissit, Esztergomot boldogok és szentek szülőhelyeként ismerik, úgy emlékeznek majd a Tisza-parti megyeszékhelyre is.

Hosszú, bár a katolikus egyház történetében gyors folyamatot koronázott meg a hét végi, budapesti Szent István-bazilika előtti, hatalmas tömegtől kísért szertartás. Amint ott is, ezen a jelentős eseményen is elhangzott, a mártírhalált halt szalézi szerzetes áldozatának egyértelműsége tette lehetővé élete és halála mihamarabbi megítélését.

A boldoggá avatásra a világ számos pontjáról érkezett résztvevők mellett szembetűnt a fiatalok sokasága. Akik aktívan részt vettek az eseményen, hiszen számos nyelven ők olvasták fel az Evangéliumot, és a közönség soraiban is többséget alkottak, ami nemcsak Sándor István szalézi voltának köszönhető. Bár szegény gyermeket és árvákat felkaroló rend tagja volt, a jelenlévők összetétele azt is jelezte, hogy áldozatának és példájának üzenete ezen túlmenően is eljutott azokhoz, akiknek valóban szólt. Nevezetesen az ifjúsághoz, akikért életét áldozta.

Mondhatni, miért kell ekkora fontosságot tulajdonítani az egész ügynek, foglakozzon vele csupán az egyház, az ő dolga. Ez azonban nem így van. Hiszen a mai ingatag világban különösen kellenek az olyan hiteles példaképek, akik közé Boldog Sándor István is tartozik.