Hihetetlen sikereket ért el küldölfön a magyar kislány

Egy esztendővel ezelőtt a tiszainokaiak hívták fel a figyelmünket a tizenegy esztendős Pető Vandára. A környékbeliek lenyűgözve meséltek a nagyrévi diáklány lovasakrobata mutatványairól. Tavaly ősszel mi is meglátogattuk Vandát. Rácsodálkozva tehetségére, nem volt kérdés, hogy bemutassuk-e őt az Új Néplap olvasóinak.

– Azóta rengeteg minden történt velem! – csacsogja vékony hangján a ma már hetedikes lány. – Tavaly novemberben, miután több százan olvasták az interneten is megjelenő néplapos írást, elhívtak Egerbe egy bemutatóra. Ott ismerkedtem meg egy hagyományőrző kazah csapattal. A csoport vezetőjének nagyon tetszett a lovammal, Gyémánttal közös produkciónk, úgy búcsúztunk el egymástól, hogy egyszer még biztosan fogunk találkozni valahol. Én hittem is ebben...

Vandának éppen egy évet kellett várni arra, hogy újra összefusson az ázsiai ismerősökkel, pár hónapja ugyanis meghívták őt Kazahsztánba, Almatyba.
– Az októberi utamat a Külügyminisztérium fizette, nekünk sajnos nem telt volna repülőjegyre. Még mindig a dédszüleim nevelnek, a nyugdíjukból nehezen tudtak volna kiszakítani ilyen nagy összeget.
Vanda elmeséli, még soha nem ült repülőgépen, félt is tőle, de rendesen! Majd megsúgja, tulajdonképpen külföldön sem járt még, így minden újdonság volt neki.

– Kazahsztán gyönyörű ország, Almaty pedig meseszép város. Ötezer-hatezer méteres hegycsúcsok övezik a települést, a belvárosba hatsávos utak vezetnek. Az emberek barátságosak, engem például egy vörös rózsával fogadtak a reptéren, még zavarba is jöttem ettől.
A nagyrévi kislány a karcagi Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület hat tagjával és két szervezővel utazott ki, velük járta be az ország egy részét és ismerkedett meg például a kazah gasztronómiával.
– Többször ebédeltünk jurtában, megkóstoltuk a paprika nélküli birkapörköltet sok hagymával, a főtt borjút és a főtt kecskét, hozzá pedig kumiszt ittunk vagy kefír ízű tevetejet.

És természetesen szétnéztek a nagyvárosban is.

– Mivel mindenhová csikósruhába mentem, nem is tudom, ki csodálkozott rá jobban a másikra: én a kazahokra vagy ők rám – nevet a diáklány, aki elmondja, természetesen lovasbemutatót is tartottak a helyieknek, de ők is nekik. Kiderül, mivel a karikásostort nem ismerik arrafelé, így a kazahoknak az ezzel tartott előadás tetszett a legjobban.
– Nekem pedig a kecskés bemutatójuk. Régebben a farkasokat úgy ölték meg az ottaniak, hogy levágták az állat fejét és a lábát térdig. Ezt felelevenítve, a lovasbemutatók előtt kiválasztanak egy 50 kilós kecskét, amit szintén lefejeznek, lábát megcsonkítják. Ezt a kecskét dobálják a lovasok egymásnak – osztja meg a furcsa ázsiai hagyomány részleteit Vanda.
– Fantasztikus élmény volt az utazás, melyet egyértelműen az Új Néplapnak köszönhetek. És ezt most meg is teszem, szintén az újságon keresztül...

Joó Zsuzsa -->