Az egyik művét maga Picasso is díjazta

1981-ben szervezte meg Mezőtúr határában, a Peresi-holtágnál, a Takács-tanyán az első alkotótelepet. Az idén 75 éves művész-­tanár életművéért megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, a Magyar Szellemi Védegylettől a Magyarságért kitüntetést.

– Egykori tanítványa, Scholtz Endre festőművész kiállítását nyitotta meg a minap. Milyennek látja a hajdani növendék alkotói világát?

– Szakkörösként tanult nálam művészetet Békéscsabán, próbáltam a plasztikák felé irányítani, de őt mindig is a festészet érdekelte. Kutató, kísérletező alkat volt, ez megmaradt mára is, tele van energiával, mondanivalóval.

– A tele van energiával kifejezés önre is igaz. Nem a nyugdíjasok mindennapi életét éli, jön-megy, tervez, alkot. Nem fárasztó?

– Abban fáradnék el, ha egy helyben kellene ülnöm. Reneszánsz típusú embernek tartom magam, mindig az újat keresem, vallom, hogy folyamatosan meg kell újulni, az alapokra építkezve. Olyan mesterektől tanulhattam, mint Barcsay Jenő, Sikota Győző, Lelkes István, Fischer Ernő, Vinkler László, a kisujjukban volt a képzőművészet csínja-bínja. Az anyagismerettől a különböző technikákig rengeteg ismeretet sajátítottam el tőlük.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] „Reneszánsz típusú embernek tartom magam, mindig az újat keresem, vallom, hogy folyamatosan meg kell újulni, az alapokra építkezve” – vallja a hetvenöt esztendős Takács Győző
Fotó: Imre György
[/caption]

– Miért a kerámiát választotta?

– A Kossuth-díjas Gorka Gézát kérdezték egykor, hogy mi a kerámia. Azt válaszolta, kicsit grafika, kicsit festészet, kicsit szobrászat, és amivel több, az a kerámia. A művészet számos ágát gyakoroltam, de az igazi szintézist a kerámiában találtam meg. Tervezőként dolgoztam a hódmezővásárhelyi majolikagyárban, a Hollóházi és az Alföldi Porcelángyárban. Ugyanakkor nem csak kerámiában gondolkodom, az adott témához kell a műfajt megtalálni.

– Békéscsabára hogyan került?

– Az akkori városvezetés hívott dolgozni Aradszki János tanácselnökkel az élen. Ismerték a munkáimat, és számos megbízást kaptam. Virágzott a művészeti élet, Gaburek Karcsi, Ezüst György baráti körébe tartozhattam. Schéner Miska bácsi szerint feleségem, Ági, aki 1998-ban hunyt el, készítette a városban a legjobb kávét. Reggelente nálunk kávézott a mester, jókat beszélgettünk. Három közös kiállításom is volt vele. A Kner Nyomdának nyomatokat terveztem, és egy országos művésztelep ötletével kopogtattam be Huszár Mihály vezérigazgatóhoz. Zöldutat adott, és létrehoztuk a művésztelepet, ahol a könyvillusztráció, a dizájn, a csomagolástechnika és a plakát játszott főszerepet.

– Emellett jó néhány művésztelepet hozott létre és vezetett, nagyon sok egyéni és csoportos kiállítása volt Békéscsabától Sopronig, Párizstól Londonig. Úgy tudom, a 75. születésnapjához kötődően újra bemutatkozik Békéscsabán.

– A Munkácsy múzeumban lesz augusztusban kiállításom. Dolgozni is hívnak a városba. Békéscsabát soha nem hagytam el, ide mindig hazajövök.

– Párja, Icu mesélte, hogy önt érdemes értekezletekre hívni, mert ott is alkot. Hogy van ez?

– A mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumban együtt tanítottunk, és itt találtunk egymásra Icuval. Valóban előfordult nem egyszer, hogy a tanári értekezletek alatt rajzoltam, és a végén sorban álltak a kollégák egy-egy rajzért. Ezeket azért nem nevezném nagyívű alkotásoknak.

– Úgy tudom, még Picasso is díjazta az egyik művét.

– Ez azért így egy kicsit túlzás, de igaz, hogy ő is tagja volt annak a zsűrinek, melytől 1963-ban ezüstérmet kaptam grafikámért a Verso Mexicón Riminiben.

– Ha nem ötletel és alkot, mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?

– Szívesen horgászom, de alig van rá idő. Majd talán akkor, ha nyugdíjba vonulok.

Névjegy

Takács Győző 1938-ban született Szegeden. Budapesten, az Ybl Miklós Magasépítő Technikumban érettségizett, a szegedi tanárképző főiskolán szerzett rajz szakos diplomát. Tizenöt évig Makón tanított, szakkört vezetett, megszervezte a Maros menti Művésztelepet. 1975-ben került Békéscsabára, az Országos Grafikai Művésztelep szervezőtitkára is volt. Három lánya, egy fia van, Ildikó grafikus, Nóra belsőépítész, Ági közgazdász, Attila restaurátor. Takács Győző jelenleg párjával, Icuval Mezőtúron él, de Békéscsabán is itthon van.