Bulvár

2015.08.03. 07:18

De mi is az a proszinyó? És a Szutyika?

Megnézem Marist kimosott-e, vagy, hogy Harry levágta-e a füvet. Hogy ki?! A nevek mögött bizony sokszor nem házvezetők, hanem gépek, jelen esetben például egy mosógép és egy fűnyíró áll. Nem ritka ugyanis, ha az emberek elnevezik a tárgyaikat otthonukban. Hogy ennek mi az oka? Arra is fényt derítettünk...

Mátyus Krisztina

sb10067890u-001

Fotó: Simon Lekias

– Anyukám a mosógépünket kiskoromban Mosó Masának hívta – emlékszik vissza a szolnoki Nikolett. – Persze mi másról is kaphatta a nevét, mint a népszerű mesekönyv hősről. A kolléganőm barátja a wifit Fifinek nevezte el. A név születése egyszerű: a telefonján elindította a GPS-t, ami csak annyit ismételgetett, hogy fififififi – meséli.
Kiskorában különös beszélgetés közepébe csöppent a szolnoki gimnazista lány, Timi.
– Barátnőméknél töltöttem az egyik délutánt, amikor az anyukája megkérdezte, hogy kimosott-e már Maris? Kissé furán néztem, mert nem tudtam, hogy házvezetőnőjük van. Ekkor egy hangosat kacagott a barátnőm, és elmagyarázta, hogy a Maris nem egy személy, hanem a mosógépük. Azóta már találkoztam Rozi, Kati, Juli és Lenke nevű gépekkel is. Például az apukám is elnevezte a fűnyírót Henry-nek, melynek azon egyszerű oka van, hogy ez a márkája – avatja be lapunkat Timi.


– Ahogy kutatok a fejemben, felidéződik bennem is néhány furcsa elnevezés – veszi át a szót a besenyszögi fiatal lány, Edit. – A porszívót rendszeresen „proszinyónak” nevezem. Viszont amikor magáról a cselekvésről beszélek, akkor mindig azt mondom, hogy felszinyózok. Ja és a laptopot is jobbnak láttam toptopnak átkeresztelni – sorolja.
Nem ritka, mikor a plüssállatokat névvel ruházzák fel, sőt az sem, ha olykor-olykor még beszélnek is hozzájuk.
– Emlékszem, hogy amikor kicsi voltam, akkor az ágyamban a fal mellé mindig elhelyeztem nyolc plüssállatot – meséli Hanna. – Mindegyiknek meg volt a neve, és egyesével jó éjszakát kívántam nekik. Reggel visszapakoltam őket a polcra, és megígértettem velük, hogy jól viselkedjenek, amíg haza nem érek. Amikor pedig letelt a suli, üdvözöltem őket, és elmeséltem mi történt aznap velem. Így utólag csak arra tudok gondolni, hogy azért beszéltem hozzájuk, mert ezt láttam a Toy Story című mesében is...


– Angliában vettem egy plüssfigurát, aminek a Danny nevet választottam – ezt már a szolnoki Ildikó meséli. Az egyetemisták nem sokkal előtte adták elő a Grease című musicalt, és abban John Travoltának volt ez a neve. Az egyik barátnőm viszont  Amerikában vásárolt egy plüss pandát, és stílusosan Washingtonnak keresztelte el. Azt is tudom, ha hazamegy, mindig az az első, hogy  köszön neki – tudjuk meg.
A megkérdezettek többsége főként hölgy volt, ettől függetlenül nem ritka, ha férfiak is nevet adnak tárgyaknak, főként a nagy becsben tartott járművüknek.
– A kocsink egy Opel Corsa, ami régen a Szutyika névre hallgatott, mert nem szerettem takarítani, plusz fekete, és mindig koszosnak tűnt. Aztán tavaly nyáron felhasadt az oldala, százezer forintba került a javíttatása, azóta csak a „Drágaságunknak” becézzük – avat be nevetve Zoltán.
– Nekünk egy francia márkájú autónk van – folytatja egy szajoli lakosú férfi. – Mivel a fiam szereti a régi csendőr filmeket, elnevezte Lütyőnek. Ezt a lányom félrehallotta, így átkeresztelődött Mütyőre. Ami pedig minket illet, volt egy Suzukink, amit csak Zsuzsinak hívtunk – fedi fel titkát Balázs. De hallottam már Szuzi, Zénó és Kitt névre hallgató járműveket is. Utóbbit biztosan a Knight Rider-ből koppinthatták – vélekedik.

A kapcsolatok válságát éljük

– A mai világban minden tömegszerű, arctalan és névtelen – állítja Birizló-Szabó Irén, szolnoki klinikai szakpszichológus és szakpszichoterapeuta. – Azért nevezik el az emberek a tárgyakat, mert így személyessé tudják tenni. Felnőttek esetében elmondható, hogy a kapcsolatok válságát éljük, ezért a tárgyak átvesznek fontos szerepeket, bizonyos személyek helyére tudnak lépni. Egy szóval olyan fontossá válhatnak, mint a személyek. Ha pedig valaki el is kezd a tárgyakhoz beszélni, az már súlyosabb eset, az elmagányosodás jele. Azt gondolom, hogy jó lenne, ha nem ezeket helyeznénk előtérbe, hanem az emberek tudnának egymással együtt élni, egyéniségüket megtartva, egyenrangú partnerként. Ami a gyerekeket illeti, ott más a helyzet. Ők inkább a biztonságot jelentő tárgyakat nevezik el, ami a szülőket pótolja, valamint szerepjátékot játszanak, melynek köszönhetően le tudják vezetni a bennük lévő feszültséget – nyilatkozta Birizló-Szabó Irén.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!